Édesapja is edző volt, családban maradt a hivatás
Édesapja, idősebb Szántó Imre - Csöpi bácsi - a Fradiban négy bajnoki címet nyert 1934 és 1937 között. Miután abbahagyta, a Honvédban egy remek csapatot verbuvált, kiszemelte például Dunaújvárosban Kajdi Jánost, akivel két Európa-bajnoki aranyig jutott, az 1972-es olimpián pedig ezüstérmes lett. Ifjabb Szántó Imre a hazai mezőnyben többször elérte a dobogót, a hatvanas évek közepén háromszor is magyar bajnoki bronzérmes volt, négyszer nyert csapatbajnokságot, de gyorsan edzősködésre adta a fejét, amikor látta, a ringben van egy határ, amit nem tud átlépni. "Lelkületileg nem volt bokszoló típus. A harcos, vad parasztgyerekekkel már nem tudta felvenni a versenyt" - érzékeltette az édesapja. Elsősorban nem ő, hanem Szabó Gyula volt a könnyűsúlyban, vagyis a 60 kilóban szereplő gyerekének az edzője.
Papp László mellett az olimpián
A 70-es évek elején több klubot végigjárt, dolgozott Óbudán, a Vasasban, de a Honvédban találta meg a helyét. Rábízták a juniorválogatottat, amelyben már bontogatta a szárnyait Kovács István, Mizsei György és Béres Zoltán is. Mindannyian olimpiai bronzérmesek lettek 1992-ben, amikor Papp László szövetségi kapitány munkáját már Szántó segítette. Pappról így nyilatkozott a Nemzeti Sportnak: "Rendkívüli érzékkel nyúlt az embereihez, évtizedekkel a világ előtt járt abban is, hogy felismerte a rekreáció, a terhelés és a pihenés arányának fontosságát, ha nem is ezekkel a kifejezésekkel. Nyugalom áradt belőle a ringsarokban, a nagy bajnokoknak is képes volt feladni akár egy sorsdöntő meccsét is, ha úgy érezte, hogy azt kell tennie, mert józanul, tisztán ítélte meg versenyzői erejét. Mindenben próbáltam és próbálom követni, de el kell ismernem, hogy nehéz."
Az olimpiai csúcs Kovács Istvánnal
Kovács István 1992-ben mentálisan még nem állt készen arra, hogy megnyerje az olimpiát, négy év múlva már igen, akkor Szántó készítette fel az 54 kilós versenyzőt. Nemcsak ökölvívással készültek, hanem úszással és sífutással is az atlantai olimpiára. Szántó úgy látta, hogy a kéz és a láb összhangjához mindkét sportág elengedhetetlen. Nagyon tudatosan készültek az olimpiára, miközben már Szántó megkapta a kapitányi megbízatást is, amit 2004-ig ellátott.
"Az atlantai olimpia évében 26 éves volt, egy évvel korábban a berlini vb-n kikapott a német Krügertől. Mindketten tudtuk, a kora miatt is, az olimpia az utolsó esély. Ha ott nem nyer, akkor már nem lesz olimpiai bajnok. Mindent ennek rendeltünk alá. Éjjel-nappal edzettünk, volt, hogy vasárnap, a pihenőnapon is rám csörgött, hogy Öcsi bácsi, iskolázzunk egyet. Mindent bevetettem."
“„
A Kovács utáni élet is érmekkel teli
Erdei Zsolt 1997-ben világbajnoki címet nyert Budapesten, 2000-ben elérte az olimpiai dobogót, bronzot érdemelt ki. Szántó Bedák Pált még elvitte a magyar amatőr bunyó utolsó vb-döntőjéig (2005), edzette Káté Gyulát és Harcsa Zoltánt, a korszak legjobbjait, belekóstolt a hivatásos ökölvívásba is, de az nem nőtt a szívéhez.
Érdemeit elismerték
Ifj. Szántó Imre 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, és 1997-ben, amikor mesteredző lett, megválasztották az év magyar szövetségi kapitányának. Megjegyzendő, hogy 2001 novemberében a kapitányság mellett a Vasas trénere lett, miközben 2004-ben és 2005-ben a hazai szövetség szakmai igazgatójaként ténykedett. Szakmai karrierjének részeként 2005 végétől az Unió Sport Kispest SE-nél folytatta munkáját, 2014 novemberében pedig az FTC újra megalakult ökölvívó-szakosztályának az edzője lett.