A dél-magyarországi boksz megteremtője és újraszervezője
A Somogyi Néplap írta 1975. április 1-jén: „A negyvenes évek elején mindjobban nekilendült Somogyban az ökölvívás. 1945 tavaszán, ha Kaposvár nem is hevert romokban, a kaposvári sport igen. A KMTE vezetői kiadták a jelszót: meg kell indítani a kaposvári ökölvívó életet. Az elsők között indult mozgósítani Szabados Márton, aki Kaposvárra a húszas évek végén került. Okkal tartják a dél-magyarországi ökölvívás megteremtőjeként számon, mert nélküle aligha jut egészen magas szintre, válik országos hírűvé, és emelkedik a legjobbak közé a somogyi boksz, amelynek egyediségét mutatja, hogy az 1945 februárjában újjáalakult Kaposvári Munkás Testedző Egyesület adta az NB I egyetlen vidéki ökölvívócsapatát.
Oktatás kesztyűvel, majd kesztyű nélkül
Ő maga sokáig a ringben is megmutatta tudását, még negyvenen túl is rendre kesztyűt húzott, összességében pedig tizenkét évig versenyzett a Kaposvári Rákóczi, majd pedig az MTK színeiben, sok-sok győztes mérkőzést vívott. Aztán felcsapott edzőnek, járta a vidéket, gazdag tapasztalatokat szerzett, felküzdötte magát a legjobb edzők sorába. "Ügybuzgalom, lelkesedés, hozzáértés jellemezte munkáját, azon kevesek közé tartozik, aki képezi magát, nem szégyell másoktól tanulni, aki elméletileg is behatóan foglalkozik az ökölvívással. Sokat töpreng, új oktatási módszereket keres, új eljárásokat javasol. Persze az ökölvívók Marci bácsija örül annak is, hogy a MÖSZ-től nagyon megtisztelő, felelősségteljes megbízatást kapott, őt választották meg, egyelőre ideiglenes jelleggel, szövetségi kapitánynak" - írták róla. Nem sokáig maradt a pozícióban, mert a kaposvári eredményes tevékenysége mellett a pécsi, majd a barcsi bokszklubok felvirágoztatásáért dolgozott.
A forradalom után újra kapitány
Szabados Márton 1957 elején nehéz helyzetben vette át a honi legjobbak irányítását. Az 1956-os forradalom jelentősen befolyásolta az ökölvívósport életét is, amelyről az új kapitány a következőket mondta: "Az elmúlt hónapokban sok tehetséges versenyző távozott külföldre. A jelenlegi sűrűn megtartott versenyek is azt a célt szolgálják, hogy mielőbb legyen utánpótlás" - olvasható az Esti Hírlap 1957. január 25-i számában. Helyzetelemzése a Sport 1957. február 11-i számába is bekerült: „Sok ökölvívó távozott nyugatra, a fiatal tehetségek közül a Vasas SC-ből húszan, de az FTC-ből és az MTK-ból is sokan elmentek - nyilatkozta. - Több mint félszáz versenyző hagyott itt bennünket, és ráadásul most Papp Laci is hivatásos ökölvívó lett" — mondta, majd hozzáfűzte, hogy elkészítette a válogatásnál szóba jöhetők névsorát. "Ötven ökölvívó edzéseit, magatartását igyekszem szemmel tartani. Lejárok az edzésekre, beszélgetek a versenyzőkkel, érdeklődöm felőlük a szakvezetőknél, s mostani eredményeikről, teljesítményükről rendszeres feljegyzést készítek. Amíg bíznak bennem, fenntartom magamnak azt a jogot, hogy végső fokon egyedül döntsek a válogatott összeállításában." A szakvezető közölte, hogy ismét bevezetik a válogatóversenyeket. Kijelentette, aki itthon nem versenyez, azt külföldre sem viszik.
Az Eb előtt lemondott
Elképzeléseiből nem sokat valósíthatott meg, mert a kapitányi székből már 1957. május elején távozott, alig két héttel a prágai Európa-bajnokság előtt. A Magyar Ökölvívó Szövetség intéző bizottsága elfogadta Szabados Márton szövetségi kapitány lemondását. A hazai bokszéletből azonban nem tűnt el, klubedzőként dolgozott tovább, majd a válogatott körüli tréneri feladatokból is újból részt vállalt. Életútja eredményeinek méltánylása fejeződött ki a mesteredzői díjban, amelyet 1979-ben kapott meg. Váratlanul hunyt el 1987-ben, életének 78. évében. Október 6-án helyezték örök nyugalomra Budapesten, a Farkasréti temetőben.