Papp

László

Papp Lászlót osztálytársa, Krebs Lajos vitte először az edzőterembe, édesanyja nem szerette volna, ha bokszol, a futball felé szerette volna terelni. 1941-ben a Magyar Optikai Művekben lett inas, 1944-ben a német frontra vitték, az őket szállító vagont kétszer is bombatámadás érte. A 19. születésnapján, 1945. március 25-én Dániába került, sok társa meghalt a világháborúban, ő májusban tért haza. Pályája elején Magyarországon sem számított a legjobbnak, 1945-ben a BVSC-hez igazolt, mint hordár munkát kapott a keleti pályaudvaron. Volt egy pillanat, amikor úgy látszott, Csehszlovákiában telepedik le, egy szovjetek elleni meccsen bokszolt is csehszlovák színekben. „A Mutter írt, jöjjek haza, stabilizálódott a helyzet, kijött a forint” – vallotta be önéletrajzi könyvében. Az országot sújtó hiperinfláció után 1946 végén hazatért. Az 1947-es Eb-n még kellemetlen vereséget szenvedett, utána meredeken felfelé ívelt a karrierje, 1948. augusztus 20-án, középsúlyban szerezte meg első olimpiai bajnoki címét, Londonban. Első három meccsét kiütéssel nyerte, az elődöntőben az olasz Fontana, a döntőben a brit Wright ellen egyhangú pontozással győzött. Megválasztották az olimpia legjobb bunyósának, már akkor nagyon sok pénzt kínáltak neki, hogy profinak álljon, de nem ment.

Az 1952-es olimpiára már mint kétszeres Európa-bajnok utazott (1949-ben középsúlyban, 1951-ben nagyváltósúlyban nyert), a nagyváltósúly legnagyobb favoritjaként. A sorsolásnál kérdezte, kit kapott? A válasz: valami amerikait. Ellsworth Webb volt az, akit akkor látott először, amikor belépett a karámba, ahogy ő nevezte a ringet. Az első gongszó előtt nyújtotta a kezét, Webb azonban rögtön ütéssel válaszolt, amin felhúzta magát a címvédő Papp. Az sem tetszett neki, hogy az első menetben többször rálépett a lábára, és szerinte akkora cipője volt, mint egy hegedűtok. A másodikban aztán véget vetett a küzdelemnek. „Rávertem a gyomrára, leeresztette a kezét, állon vágtam, fekete volt a srác, mint a korom, a fehér szemgolyója forgott, mint a rétestészta.” (Webb később komoly profi karriert futott be.) A következő fordulóban a kanadai Chase-t is a második fordulóban rendezte le, a harmadik körben a bolgár Szpaszovot jól megverte, de végigment a három menet. Az elődöntőben az argentin Eladio Herrerát múlta felül egyhangú pontozással. A döntőben pedig a dél-afrikai Schalkwykot. Többször nagyon megsorozta, de nem adta meg magát.

Az 1953-as Eb-n kikapott a szovjet Tyisintől, saját bevallása szerint egy kicsit belefásult a bokszba. Az 1955-ös Eb-re nem engedték ki mesterét, Adler Zsigmondot, ezért úgy döntött, ő sem megy. Begipszelt lábbal jelent meg az edzésen, amiről orvosi igazolást hozott, a Népsportban az jelent meg, sérülés miatt kihagyja a berlini versenyt. 1956-ban harmadszor is nekivágott az olimpiai felkészülésnek, de egy lengyel versenyen a hazaiak legjobbja, Pietrzykowski legyőzte augusztusban. Nem volt jó előjel a decemberi olimpia előtt, különösen, mert az eddig rendíthetetlennek gondolt Pappot úgy állon vágta riválisa, hogy nem tudott felállni, leléptették. Az olimpián az argentin Saenz legyőzése után a lengyel várt rá a második fordulóban. Nagyon tartott tőle. A félelme alaptalan volt, mert magabiztosan nyert, egy külön erre a meccsre kitalált kombinációval a padlóra is küldte, de végül pontozás után hirdették ki a győzelmét. A döntőben az amerikai José Torres is megtántorodott a jobb horgától. A második és a harmadik menetet is uralta.

• Itthon már-már népmesei hőssé vált, széles körben elterjedt a pletyka, hogy egyszer feleségével a Gellért-hegyen sétálva bandába verődött huligánok támadták meg őket, akik nem tudták ki ő. Papp Laci mindegyiküket leütötte. • Marosán György kommunista politikus támogatta, hogy miután nagyon népszerűvé vált, Papp László beléphessen a profi boksz világába. • Biszku Béla kommunista vezető közölte vele, hogy be kell fejeznie pályafutását, és nem bokszolhat a világbajnoki címért 1964-ben. • Madridi mérkőzésére, amelyen 1963 decemberében megvédte Európa-bajnoki címét, a Spanyolországban élő magyar futballsztárok, Puskás Ferenc és Kubala László fizettek neki szurkolótábort kasztíliai munkanélküliekből. • Filmekben is szerepelt, a Nehéz kesztyűkben önmagát alakította, az 1969-es Az oroszlán ugrani készül című filmben Bujtor Istvánnal csapott össze.

• 2004. május 28-ától Papp László nevét viseli az ország legnagyobb zárt sportlétesítménye, a Budapest Sportaréna. • Teret neveztek el róla, és szobrot állítottak neki Angyalföldön a Kassák Lajos utca és a Huba utca sarkánál levő területen (2016). • Szobra áll Budapest XII. kerületében, a Gesztenyéskertben (2017). • Alakja felbukkan, mint fiatal ökölvívó, Kondor Vilmos magyar író Budapest romokban című bűnügyi regényében.

Mestere a legendás edző Adler Zsigmond volt, akivel majdnem tökéletes párost alkottak. Adler verhetetlen volt abban, hogy tudta, mikor milyen instrukciókkal kell a kötelek közé küldenie tanítványát. Papp László a visszavonulása után edzőként tevékenykedett, a válogatott szövetségi kapitányaként (1969–1978, 1979–1992), Adler Zsigmond társaságában is számos siker kovácsa volt. A legemlékezetesebb diadal a papírsúlyú Gedó György olimpiai aranyérme Münchenben, 1972-ben. Munkásságát 1971-ben ismerték el mesteredzői címmel. Hosszú, súlyos betegség után, életének 78. évében távozott az élők sorából. Hosszú évtizedekig, egészen haláláig a XII. kerületi Óra úti lakásában élt.

• Magyar Köztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1949) • Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozat (1951) • A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954) • Mesteredző (1971) • NOB-érdemrend (1982) • A WBC (Bokszvilágtanács) öve „a világ legjobb amatőr és hivatásos középsúlyú ökölvívójának” (1989) • Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (1992) • nemzetközi Fair Play díj (életmű) (1993) • Magyar Örökség-díj (1995) • A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996) • A Köztársasági Elnök Aranyérme (1996) • Miniszteri Díj (1996) • A Boxing Hall Of Fame tagja (2001) • Millenniumi Ezüst Emlékérem (2001) • Angyalföld díszpolgára (2001) • Budapest díszpolgára (2001) • Hegyvidék posztumusz díszpolgára (2014) • MOB-médiadíj SportEMBER posztumusz különdíj (2016)