A szekszárdi kezdetek
A magyar amatőr boksz valaha élt legragyogóbb tehetsége volt. Zseniális lábmunkája és védekezése emelte a kortársai fölé, egyetlen hiányossága az ütőerejének gyengesége. A Szekszárdi Dózsa ökölvívó klubjában kezdte sportkarrierjét. Első edzője Leposa Ferenc volt.
Az első csúcs Bukarestben
1969-ben a bukaresti Európa-bajnokságon pehelysúlyban aranyérmet nyert. A döntőben a török Seyfi Tatarral csapott össze, akinek expressz volt a beceneve. Az első menetet ugyan elveszítette, a másodikban lefékezte, mintaszerűen mozgott el a támadásai elől, és összességében simán megverte. 1969 januárjától lett Papp László az edzője, aki ebben a fináléban is nagyon hasznos tanácsokat adott neki. 1971-ben Eb-bronzérmes, példátlan mértékű felháborodást váltott ki, hogy az elődöntőben lepontozták. A román Vasile ellen az első menetben kapott egy nagy ütést, amitől padlóra került, a folytatásban azonban záporoztak az ütései, mégsem volt elég a sikerhez, 3:2-vel a román nyert.
Az ezüstérem története
Éremesélyesnek számított, és valóra is váltotta a terveit. Nem kapott könnyű sorsolást. A marokkói Szurur ellen bemelegített, utána viszont az olasz Capretti került az útjába, majd a bolgár Mihajlov, és a koreai Kim. Mindannyiszor 4:1-gyel látták jobbnak őt a pontozók. Mihajlov négy évvel korábban bronzérmes volt, de azon a napon egyértelműen a magyar volt a jobb. Az elődöntőben a kolumbiai Alfonso Perez várt rá, és a korabeli magyar tudósítások megjegyezték, ha nem Papp László ül a ring sarkában, azt a meccset Orbán elveszíti. A pontozók jóindulatúak voltak, a döntőben azonban minden a visszájára fordult, mert a lengyel Eb-címvédő Jan Szcsepanskit inkább megverte, mégis a riválisát hozták ki győztesnek. Az olimpiák történetében ez volt az első döntő, amikor magyar versenyzőnek meg kellett elégednie a második hellyel.
A gyors visszavonulás
Az aktív ökölvívást 1974-ben fejezte be. Szegő András azt írta róla, miután bejelentette a karrierjének végét.
"Orbán öklözése szélsőséges érzelmeket váltott ki. Éppen úgy, ahogy voltak csodálói, rajongói, éppen úgy szép számmal akadt ellenzéke is. Ahogy voltak, akik zseniális virtuóznak, éppen úgy akadtak, akik ügyes „blöffölőnek”, szemfényvesztőnek tartották öklözését, sőt akadtak olyanok, akik úgy vélték, hogy ez valójában nem is ökölvívás. Szüntelen viták, viharok, érzelmi hullámok kavarogtak körülötte."
“„
Edző lett belőle
Edzőként visszatért Szekszárdra, majd 1989-ben a Budapesti Honvédban hagyta el az ökölvívó szorítók környékét.