Két sportágban is bajnoki címet szerzett
Nagy Ferenc egy sportos családba született Cegléden, ahol édesapja teremtette meg a városban a birkózás alapjait. Ferenc az ötödik - legfiatalabb - fiú gyerek volt a családban és 1934-ben már országos ifjúsági bajnoki címet szerzett a Ceglédi MOVE csapatával. Eközben ki-ki tekingetett a birkózó szőnyegről és az ökölvívás is hatalmába kerítette. Előfordult, hogy egyik alkalommal délelőtt Cegléden lépett birkózóversenyen szőnyegre, délután pedig már Budapesten az ökölvívó ringben igazolta kivételes tehetségét, a BVSC színeiben. Azon belül is a nehézsúlyban, ahol 1935 és 1940 között megszakítás nélkül hat alkalommal nyert egyéni bajnokságot, valamint és két alkalommal (1934 és 1937) a bajnoki aranyérmes csapatban is szerepelt. 1935-1939 között 22-szer szerepelt a magyar válogatottban.
Olimpiai és Európa-bajnoki negyedik helyezett
1936-ban részt vett a berlini olimpiai játékok ökölvívó tornáján, ahol két győztes mérkőzés után az aranyéremre is esélyesnek látszott. Azonban a magyar csapatvezetés sérülésre való hivatkozással visszaléptette mind a német Runge elleni elődöntőtől, mind pedig a norvég Nilsen elleni bronzmérkőzéstől. Mivel Nagy nem volt sérült, sokan gondolták, hogy a visszaléptetés mögött sportpolitikai okok lehettek. Világversenyen még az 1937-es milánói Európa-bajnokságon indult, ahol szintén negyedik helyezést ért el.
Edzőként folytatta
1940-ben visszavonult és 1941 és 1965 között a BVSC illetve a Rákoscsabai Munkás Testgyakorlók Köre (RMTK) edzőjeként, majd 1965-1977 között a magyar válogatott edzői csapatában dolgozott.
Az edzőség mellett a vasútnál dolgozott, a Keleti pályaudvar egyik raktárának volt a vezetője.