Ötszörös egyéni és kétszeres csapatbajnok
Mandl Imre 1929-ben a Dombóvári VOGE színeiben kezdett boxolni. Első jelentős eredményét 1932-ben érte el, amikor a Budapest Legjobb Vasutas Ökölvívója címéért kiírt versenyen ifjúsági bajnoki címet szerzett. 1933-ban az országos Ifjúsági Bajnokságon második helyezést ért el, a Budapest bajnokságon pedig első lett. 1935-ben váltósúlyban már felnőtt bajnoki címet szerzett.
A következő évben megélhetési okok miatt Budapestre költözött és az FTC-hez igazolt át, nevét pedig Mándira magyarosította. 1937-ben, 1938-ban, 1939-ben és 1940-ben egyéniben, 1940 és 1941-ben csapatban nyert magyar bajnokságot.
Európa-bajnoki ezüstérem és olimpiai részvétel
Mándi Imre összesen 49-szer szerepelt a magyar válogatottban. 1936-ban a Berlini Olimpiai Játékokon váltósúlyban szerepelve 5. helyezést ért el, a negyeddöntőben csak a későbbi győztes finn Sten Suvio-tól szenvedett vereséget. Legnagyobb nemzetközi sikerét 1937-ben érte el, amikor a milánói Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett. Az Európa-bajnokság után az Európa válogatott tagjaként az Amerikai Egyesült Államokba utazhatott. Az USA-ban öt hónap alatt hat alkalommal lépett szorítóba és csupán egy vereséget szenvedett. Nem érezte jól magát idegenben és az 50.000 dolláros ajánlat ellenére hazatért.
Tragikus vég
Magyarországra visszatérve azonban fokozatosan nehezebbre fordult a sorsa. Származása miatt sorozatosan lepontozták, a válogatásnál mellőzék. 1943-ban behívták munkaszolgálatra és Ukrajnába került. A voronyezsi visszavonuláskor elfagyott a lábakkal fogságba került. Amputálni kellett volna, de Mándi nem engedte és nem sokkal később vérmérgezésben meghalt.
Emlékezete
Dombóváron a Mándi Imre Ökölvívó Emlékverseny és a Mándi Imre Ökölvívó Terem őrzi a nevét.