Sportpályafutása
1923-tól a MÁVAG, majd 1924-től 1930-ig az Ferencvárosi TC ökölvívójaként versenyzett. Első jelentős eredményét – magyar bajnoki címet légsúlyban – 1926-ban szerezte. 1925 és 1929 között hússzor szerepelt a magyar válogatottban. Jelentős nemzetközi eredményeit 1927-ben és 1928-ban érte el. Az 1928. évi nyári olimpiai játékokon, Amszterdamban olimpiai bajnoki címet nyert, a magyar sport történetében ő nyerte az első olimpiai bajnokságot ökölvívásban.
Trianonért állt bosszút az olimpiai döntőben
Tartott ugyan az amerikai öklözőtől, mert azzal riogatták, hogy Miller nagyon jó. Erre már az első körben kiesett. A mexikói Gaona sem jutott be a négy közé. Nem úgy Kocsis, aki az első körben a spanyol ViIanovát múlta felül, majd a német Ausböckön is átlépett. Az elődöntőben az olasz Cavagnolival nagy csatát vívott, elmondása szerint olyan kemény ütéseket kapott, hogy majdnem leesett a feje. Mivel a befejező, harmadik negyedet jobban bírta, ez volt a siker kulcsa. A döntőben a francia Appell ellen az első menetben hátrányba került, a másodikban ugyan csökkentette a különbséget, de még Appell állt jobban. Az utolsó szakaszt Kocsis mindent elsöprő rohammal kezdte, és ennek meg is lett az eredménye. Nézzük meg, hogyan írt róla a korabeli Nemzeti Sport helyszíni tudósítója.
"Az első perc Kocsis offenzívája jegyében telik el. 80 másodpercnél újabb ütészuhatagot zúdít a magyar bajnok ellenfelére, amit a francia csak klincseléssel tud parírozni, örömmel látjuk, hogy a francia készen van, nem bírja a nagy iramot. A magyaroknak most már nagyon megjön a hangjuk, a harsány biztatás újabb ostromokra tüzeli Kocsist. Kétszer egymás után találja a franciát, és a nézők között pontozó szakemberek megállapítják, hogy Kocsis már behozta a franciát. A francia 2:10-nél térdre kényszerül, de Kocsis lovagiasan felsegíti.
“„
Ha a szurkolókat meg is győzte, a zsűrit kevésbé, a pontozók három percen át tanakodtak, majd egy megafonban kihirdették Kocsis győzelmét. Az öltözőben Kocsis könnyei között egy papírlapot kért, amire reszkető kezekkel, többször megállva azt írta: „A trianoni békeszerződésért... Éljen Magyarország!”
Kocsist a helyszínen is a levegőbe dobálták, megünnepelték a sikerét, itthon az ünneplő tömeg valósággal kiszedte a vonatból, és a vállukon hordozták a szurkolók a budapesti utcákon. Szerényen úgy nyilatkozott, hogy csak azt tette, amit mindenki más is megtett volna a helyében, az utolsó csepp erejéig küzdött.
"Ha elvették országunkat, fegyvereinket, láthatták, hogy a puszta öklünk is mennyire erős. Odakint éreztem igazán, milyen összetépett, összerongyolt országból érkeztem. Meg kellett mutatni, helyén van a bátorságunk" - mondta a tömeg előtt.
Emlékezete
1996 óta Kispesten, a Baross u. 4.-ben álló szülőházában található emléktáblája.
1992-ben sportpályafutásának tárgyait a budapesti Testnevelési és Sportmúzeumra hagyta.
Alakja felbukkan Kondor Vilmos magyar író Budapest noir című bűnügyi regényében.