Sportpályafutása
Kapocsi György tizenhat éves korában kezdett sportolni Barcson. Először futballozott, majd az ökölvívásra váltott. Első nagy sikerét 1942-ben érte el, amikor a Barcsi Vasutas versenyzőjeként bekerült a Dél-Dunántúl válogatottjába. Aztán jött a háború, és megtört ez az ígéretes pályafutás. Szerencsére mint vasutas pályamunkás a frontszolgálatot megúszta. A háború befejezése után, 1946-ban vidékbajnokságot nyert. 1948-ban, még barcsi színekben szerezte az első országos bajnoki címét félnehézsúlyban, amelyet a következő öt évben még öt követett, immár a Bp. Lokomotív színeiben. Az utolsó három bajnokságát már nehézsúlyban érte el. 1950 és 1952 között három csapatbajnoki cím részese is lehetett. 1947 és 1951 között szerepelt a magyar válogatottban. Részt vett a londoni olimpián, ahol az első fordulóban erőnyerő volt, a második fordulóban azonban sérülés miatt leléptették a későbbi ezüstérmes, a brit Don Scott ellen. Három Európa-bajnokságon szerepelt; 1947-ben Dublinban, 1949-ben Oslóban és 1951-ben Milánóban is helyezetlenül zárt. Sportpályafutása alatt a vasútnál dolgozott. 1954-ben vonult vissza, majd utána rövid ideig edzősködött a Bp. Építőknél.
Tudja, mi volt az én nagy fegyverem? Nem az öklöm, hanem a szemem. Az ellenfelek szeméből kiolvastam, hogy miikor fog ütni. Rendre meg tudtam előzni.
“„
Forrás
• www.olympedia.org
• www.arcanum.hu
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? Sportolók, edzők, sportvezetők, sportújságírók, sportorvosok, sportszakemberek. II. kötet I-R (Szekszárd, 1994)
