Törött bordával olimpiai ezüst
1950-től a Szombathelyi Dózsa, 1955-től a Komáromi Mélyépítők, 1958-tól a Sztálinvárosi Vasas, majd 1960-tól a Budapesti Honvéd ökölvívója volt. 1961-től 1972-ig hatvan alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Részt vett az 1964. évi, az 1968. évi és az 1972. évi nyári olimpiai játékokon. 1968-ban már éremesélyesnek számított, de pechére az első körben a későbbi győztes lengyel Kulejjel mindjárt az első körben összecsapott. A lengyel óriási küzdelemben 3:2-re verte.
1972-ben úgy lett ezüstérmes, hogy a döntőben törött bordával állt ki a kubai Emilio Correával szemben. A negyeddöntőben a brit Hope ellen egyhangú pontozással nyert, az elődöntőben a kenyai Murungával szemben 4:1-gyel hozták ki jobbnak őt a pontozók.
Szépen csillogó Eb-érmek
Összesen négy Európa-bajnoki érmet, közöttük 1963-ban Moszkvában és 1971-ben Madridban aranyérmet nyert. A szovjet Nikanorovot hazai pályán verte, kétség sem férhetett a sikeréhez. 1971-ben a keletnémet Manfred Wolkét múlta felül. Ez volt az a nap, amikor egy nap alatt három magyar aranyérem is született.
Pályafutása alatt 580 mérkőzésen szerepelt, ebből 568-ban győzött, tízszer szenvedett vereséget és kettő végződött döntetlennel. Az aktív sportolástól 1972-ben, az olimpiai éremmel vonult vissza.
Edzőként a válogatott mellett
1966-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) ökölvívó-szakedzői oklevelet szerzett. 1975-től 1983-ig a magyar ökölvívó-válogatott edzője volt, majd építési vállalkozóként tevékenykedett. 1992 március végén gépkocsibalesetet szenvedett, majd április 10-én elhunyt.