Négy évtized a boksz szolgálatában
A Vas- és Fémipari dolgozók szakszervezetének lapja, a Vasas 1986. december elsejei számában arról írt, hogy a Fáy utcában, az ország egyik legjobban felszerelt termében, kiváló felszerelésekkel, megfelelő pénzügyi feltételek mellett dolgozhatnak az edzők, köztük Horváth József mesteredző, aki a fiatalabbakkal foglalkozik. A helyzetjelentés rögzítette, hogy a mester, aki 1975-ben kapta meg a sportszakmai csúcselismerést, az év februárjától volt a Vasas szakosztályának függetlenített edzője. Merthogy nem a piros-kékeknél kezdte tréneri tevékenységét, hanem a Beloiannisznál, és miközben több mint negyven éven át szolgálta a magyar ökölvívást, bő egy évtizeden keresztül dolgozott az utánpótlás- és a felnőttválogatott-kerettel is.
Ügyes kézzel alkotott nagyszerűt
A Somogyi Néplap 1961. február 7-én adta hírül, hogy az NB I-es csapatok irányítóinak körében nagy a mozgás, és a Beloiannisznál Horváth József vette át az edzői tisztet. Karrierje meghatározó szakasza az itt eltöltött idő volt, a híradástechnikai gyár sportkörében végzett eredményes munkája is jelentős szerepet játszott abban, hogy megerősödött az ökölvívó-szakosztály. 1967-ben a Beloiannisz gárdája kivívta az NB I-es csapatbajnokságban való szereplés jogát. „Nagy szó volt ez – állapította meg a Népsport 1975. augusztus 23-i lapszámának cikkében, amely így folytatódott: – A siker elsősorban annak az embernek a nevéhez kapcsolódott, aki munkaidőben odalent reszelt, gyalult, vagy kalapált, Horváth ugyanis a géplakatos műhelyben dolgozott. Ügyes keze nagyszerűt alkotott a szakosztályban is. Szeretettel, ha kellett, szigorral, és nagy-nagy megértéssel állt a népes kör közepén. Pompás edzői teljesítményét az is jelezte, hogy 1966 és 68 között nyolc tanítványa szerepelt egy időben az országos ifjúsági válogatottban.”
A Népsport vele példálózott
Oktatói minősítését 1961-ben állították ki a Testnevelési Főiskolán, a Beloiannisz, majd a Vasas után 1988-tól haláláig a KSI-ben edzősködött, számos válogatottat, magyar bajnokot és olimpikont segített. Miként a Népsport fogalmazott: „Bizony sokkal több mestere lehetne a sportágnak, ha napjaink fiatalabb edzői jobban odafigyelnének Horváth tevékenységére, ha követnék példáját.”
Emlékversenyt neveztek el róla
Az ifjúságiak főedzője volt, amikor a mesteredzői cím mellé megkapta a Sport érdemes dolgozója kitüntetést is 1975-ben. Hetvenöt éves korában, 1994. október 11-én hunyt el. November másodikán helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. Munkásságának a róla elnevezett emlékverseny is nyomatékot ad.