Fél évszázad a boksz szolgálatában
Horváth Géza a Pécsi VSK kiemelkedő egyénisége, mindenki által tisztelt edzője volt, aki sok országos bajnokot nevelt akkor, amikor fénykorát élte idehaza az ökölvívás – írta több méltatója is Horváth Gézáról. Több mint fél évszázadot töltött el szeretett sportága szolgálatában. Szülőhelyén, Nagyatádon ismerkedett meg a sportággal 1932-ben, majd Kaposvárra került. 1943-ban a Bp. Vasutas színeiben első lett a székesfehérvári országos leventebajnokságon pehelysúlyban, sportolói pályafutását 1947-ben fejezte be, kétszeres válogatottként.
Két Eb-ezüstöt nyert Alvics Gyulával
1948-ban középfokú edzői képesítést szerzett, majd 1950-ig a Nagykanizsai Vasútnál volt edző, utána került a PVSK-hoz. 1952 és 1956 között a Testnevelési Főiskolán, levelező hallgatóként jutott hozzá a szakedzői képesítéshez. Az utánpótlás-válogatott szövetségi edzője, a magyar csapat szöuli felkészítője is volt, bár az 1988-as olimpián nem vett részt. Miközben edzősködött, hosszú időn át betöltötte a PVSK ökölvívó-szakosztályának technikai vezetői és szakosztályvezetői tisztét is. Legeredményesebb tanítványa a szöuli olimpikon, kilencszeres nehézsúlyú magyar bajnok, kétszeres Európa-bajnoki ezüstérmes Alvics Gyula volt. Tanítványai 34 országos bajnoki címet és több mint száz bajnoki dobogós helyezést gyűjtöttek.
Kitűnő érzéke volt a neveléshez
A nyolcvanas években Pécs után Budapesten is szerephez jutott, méghozzá elsősorban Balzsay Károly kiállásának köszönhetően. Az ökölvívó utánpótlás-válogatott akkori vezetőedzője – amint arról a Dunántúli Napló 1986. március 23-án beszámolt – így nyilatkozott: „Kár lenne nem hasznosítani azt a szaktudást és tapasztalatot, mellyel Horváth Géza rendelkezik. Kitűnő érzéke van a fiatalok neveléséhez, elég, ha csak azt mondom, hogy Alvics, Magyar, Torma, Kocska. De sorolhatnám a neveket, akikkel ő ismertette meg a sportág alapjait és értek el szép eredményeket. Úgy döntöttünk, hogy a jövőben segít a válogatottnál a munkában, ott lesz az edzőtáborokban és a versenyeken is. Fiatal ökölvívóinkra ugyanis nagy feladatok várnak, Horváth Géza vállalta a megbízatást és reméljük, hogy munkája itt a válogatottnál is eredményes lesz.”
Élsportolók egész nemzedékét nevelte
Életének meghatározó szakaszát a pécsi évtizedek tették ki, amint azt érzékletesen írta le az Új Dunántúli Napló 1990. augusztus 24-i számában: „A PVSK ökölvívó-szakosztálya 1936-ban alakult, és bár a második világháború éveiben több más sportághoz hasonlóan itt is szünetelt a versenyzés, 1948-ban már megkezdték az újjászervezést. A kezdeti évek nehézségeit leküzdve Horváth Géza mesteredző volt az, aki egészen a legutóbbi évekig összetartotta a szakosztályt, élsportolók egész nemzedékét, és a mai edzőket is nevelve. Az 1980-as évek elejének újabb kényszerszünete után két éve született újjá ismét az ökölvívósport, és a 89–90-es évadban már az ország öt legjobb csapata között jegyezték a vasutasokat.”
Elismerték az érdemeit
Munkásságát számos elismerés övezte. A Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója kitüntetést 1965-ben kapta meg, 1969-ben a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója lett, a hetvenes években a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem mindhárom fokozatát kiérdemelte. 1985-ben lett mesteredző, majd a következő esztendőben az OTSH elnökétől a Kiváló utánpótlásedző-díjat vehette át. Munkássága elismeréseként 1994-ben (posztumusz) ítélték neki oda a PVSK Aranygyűrűjét. Hatvankilenc évesen, 1988. október 27-én hunyt el. November 9-én helyezték örök nyugalomra a pécsi központi temetőben.