Pályafutása
A dunakeszi zsinagóga lépcsőjén találták meg, örökbe fogadó családja Békéscsabára költözött, ott nőtt fel, 1957-ben ott ismerkedett meg a sportággal. 1965-től a Magyar Pamut, 1967-től a Budapesti Vasas versenyzője volt, 1968-tól 1980-ig szerepelt a magyar válogatottban, a 48 kilósok között. Első jelentős eredménye az 1969-ben Bukarestben szerzett Európa-bajnoki cím, amit két év múlva a madridi Európa-bajnokságon megvédett. Már az 1968-as mexikóvárosi olimpián a magyar küldöttség tagja, felszakadt a fejbőre, leléptették, ezért akkor még elmaradt a nagy eredmény. Négy év múlva viszont már mind az öt meccsét megnyerte, és olimpiai bajnok lett.
A müncheni aranyérem
Az edzője, Adler Zsigmond azt mondta 1972 elején, félhetnek az ellenfelek tőle, ha törött hüvelykujjal, csak az egyik kezét használva is olyan jól bokszol, mint az edzéseken. Az olimpiára felépült, az első fordulóban kiütötte a titkos favoritnak számító Surapongot. Az ausztrál Talbot ellen mind az öt pontozó őt látta a legjobbnak. A negyeddöntőben a szovjet Ivanovval szemben az első két menetben hátrányban volt. A harmadik három percben nagy iramot diktált, és 3:2-vel a maga javára fordította a pontozást. A brit Evans sem tudta feltartóztatni, egyhangú pontozással verte. A döntőben az észak-koreai Kim U Gil várt rá, aki Európában készült fel, és Halléban egy nemzetközi tornát meg is nyert az olimpia előtt. A második menetet elveszítette, a harmadikban érzése szerint megrendítette ellenfelét. A mérkőzésvezető nem számolt rá ugyan, de akkor érezte, hogy nem lehet más az eredmény, mint hogy a pontozók őt hozzák ki győztesnek, mert ők érezték a pillanatot, amikor megrendült a riválisa.
"Kettétörték a pályafutásomat azzal, hogy bevonultattak katonának, és ki is töltöttem mind a tizennyolc hónapot. Pedig abban az időben olyan erős és kemény voltam, hogy egyedül, puszta kézzel lebontottam volna a berlini falat."
“„
Boxoltasson olympiai bajnok boxolóval
1975-ben Eb-bronzot szerzett, nem ekkor állt utoljára a dobogón, mert megnyerte a montreali előolimpiát. Hívták profinak, de nem maradt kint, nem akart disszidálni, nem szerette volna nevelőanyját magára hagyni. A 76-os olimpián egy győztes meccsel esett ki, 1980-ban a kubai Ramos verte meg. Visszavonulása után edzőnek állt, a Szép utcában a Vino bárt üzemeltette. Majd 1990. márciusban egy figyelemfelkeltő akciót szervezett a Hősök terére. "Boxoltasson olympiai bajnok boxolóval" - írta egy táblára. Arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy a sport egykori nagyságai olykor méltatlan körülmények között élnek. A performansza nagy visszhangot váltott ki, és közrejátszott abban, hogy a Parlament évekkel később olimpiai életjáradékról határozott. 1995-ben Egerben edzősködött, amikor megsérült a gerince, tolószékbe kényszerült, de felépült sérüléséből.
Díjai, elismerései
• Az év magyar ökölvívója (1968, 1972)
• Nyolcszoros magyar bajnok
• Csík Ferenc-díj (2013)
• Zugló díszpolgára (2015)
• Békéscsaba halhatatlan sportcsillaga (2017)