Egy francia magazinnal kezdődött
Eleinte kosarazott, és 17 éves lehetett, amikor az egyik idősebb csapattársa egy színes sportmagazint lapozgatva lépett be az öltözőbe. Füzesy is belekukkantott, de a francia Mirage Sprint nevű lapban kiszúrta a korszak legnagyobb ökölvívóit. Nemcsak a tekintetét fogták meg a szép képek, hanem a gondolatait, és még középiskolás évei alatt kipróbálta az ökölvívást. 1954-ben érettségizett, mozigépkezelői, majd rádióműszerész szakvizsgát tett. 1954 és 1956 között a Szekszárdi Dózsa, 1957 és 1961 között a Kaposvári Dózsa ökölvívója volt, 1957-ben és 1959-ben második helyezett volt az országos bajnokságon. 1968-tól edzősködött, de már korábban is igényes szakcikkeket írt, írásai a Sport és Tudomány című lapban is megjelentek. Előbb a Csepel, később a KSI, végül a Honvéd alkalmazásában állt.
Don Füzesy de la Mancha
1983-ban ezzel a címmel jelent meg róla egyoldalas riport az Élet és Irodalomban. Akkor választották meg országos szakfelügyelőnek. Az írás minden sorából áradt, hogy szenvedélyesen szereti az ökölvívást. Nemcsak versenyzőket, edzőket oktatott, hanem újságírókat is, három filmet is elemzett az újságíró szövetségben. Már az 1968-as olimpián azt szerették volna, ha ő közvetíti a magyar tévében a bokszot, mert a 60-as évektől valamennyi szaklapot hiánytalanul megőrizte, és természetesen olvasta is, pontosan ismerte a sportág trendjeit. Az amatőr ökölvívás mellett értelemszerűen a profit is. Füzesy szisztematikus gyűjtött minden ökölvívóellenes megnyilatkozást, valamennyi ringtragédiát számon tartotta, és elmélyülten tanulmányozta a körülményeit. Reagált is rájuk nyomtatásban, levélben, élőszóban, ahogy a helyzet kívánta. A boksz népszerűsítése és elfogadtatása életcélja volt.
A családi ezüstök és vb-bronz
1983-tól a Testnevelési Egyetem óraadója, részt vett a tanár- és edzőképzésben, valamint a nemzetközi edzőképző tanfolyamokon is. És eközben meg is mutatta a ringben, mit kell csinálni a sikerességért. 1985-ben Budapesten nagy sikerű Európa-bajnokságot rendeztek, ahol a 75 kilósok között ifjabb Füzesy Zoltán remek öklözéssel került a döntőbe. Előbb a svéd Ayedet, majd a bolgár Ruszcsuklijevet verve jutott be a fináléba. A csodálatos lábmunkája mellett az ütéseit is megcsodálhatták a nézők, esélye sem hagyott riválisainak. "Végre úgy bokszolt, ahogy mindig neveltem." A keletnémet Henry Maske viszont addig már négyszer megverte, és a lelkes magyar közönség sem tudott olyan erőt adni ifjabb Füzesynek, hogy győztesen jöjjön ki a ringből. Ifjabb Füzesy részt vett a szöuli olimpián, az első két meccsét egyhangú pontozással hozta, a negyeddöntőben a pakisztáni Sah-Szied 3-2-es, vitatott pontozással múlta felül, így megfosztotta az éremtől. Egy évre rá, a moszkvai világbajnokságon összejött egy neki bronz. "Amikor a fiam meccsét közvetítettem, azt hiszem, kértem a nézőket, hogy a riporternek drukkoljanak inkább, mint a versenyzőnek, mert most nem szívesen vagyok a magam helyében. Jobban izgultam, mint Zoli." Az 1984-es olimpiapótló versenyen is harmadik lett Kubában.
„Egyszer egy olyan fiú jelentkezett, akinek az egyik lába rövidebb volt, mint a másik. Tudtam, soha nem kap versenyengedélyt, de volt hely, így felvettem a csoportba. Úgy gondoltam, fontos, hogy sikerélményeket szerezzen. Kaptam kritikát rendesen, de nem bántam meg. Nem mindig fontos, hogy világbajnok legyen a gyerekek, hanem emberileg segítsük, jót tegyünk vele. Embernek kell lenni, és csak másodszor szakembernek!”
“„
Alkotói munka
Peterdi Pállal közösen írta meg a Gong, a Balegyenes, jobbhorog, Az évszázad bokszcsatái, A ring kulisszái mögött, az Ökölország és királyai című könyvet. Emellett 2000-től folyamatosan volt a sporttelevízió szakkommentátora, amikor egészségi állapota engedte.