Egy francia magazinnal kezdődött
Füzesy Zoltán eleinte kosarazott, és 17 éves lehetett, amikor az egyik idősebb csapattársa egy színes sportmagazint lapozgatva lépett be az öltözőbe. Füzesy is belekukkantott, és a francia Miroir Sprint nevű lapban kiszúrta a korszak legnagyobb ökölvívóit. Nemcsak a tekintetét fogták meg a szép képek, hanem a gondolatait, és még középiskolás évei alatt kipróbálta az ökölvívást. 1954-ben érettségizett, mozigépkezelői, majd rádióműszerész szakvizsgát tett. 1954 és 1956 között a Szekszárdi Dózsa, 1957 és 1961 között a Kaposvári Dózsa ökölvívója volt, 1957-ben és 1959-ben második helyezett volt az országos bajnokságon. 1968-tól edzősködött, de már korábban is igényes szakcikkeket írt, írásai a Sport és Tudomány című lapban is megjelentek. Előbb a Csepel, később a KSI, végül a Honvéd alkalmazásában állt.
Don Füzesy de la Mancha
1983-ban a fenti címmel jelent meg róla egyoldalas riport az Élet és Irodalomban. Akkor választották meg országos szakfelügyelőnek. Az írás minden sorából áradt, hogy szenvedélyesen szereti az ökölvívást. Nemcsak versenyzőket, edzőket oktatott, hanem újságírókat is, három filmet is elemzett az újságíró-szövetségben. Már az 1968-as olimpián azt szerették volna, ha ő közvetíti a magyar tévében a bokszot, mert a 60-as évektől valamennyi szaklapot hiánytalanul megőrzött, és pontosan ismerte a sportág trendjeit. Az amatőr ökölvívás mellett értelemszerűen a profit is. Füzesy szisztematikusan gyűjtött minden ökölvívó-ellenes megnyilatkozást, valamennyi ringtragédiát számon tartott, és elmélyülten tanulmányozta a körülményeit. Reagált is rájuk nyomtatásban, levélben, élőszóban, ahogy a helyzet kívánta. A boksz népszerűsítése és elfogadtatása életcélja volt.
Családi Eb-ezüst és vb-bronz
1983-tól a Testnevelési Egyetem óraadója, részt vett a tanár- és edzőképzésben, valamint a nemzetközi edzőképző tanfolyamokon is. És eközben meg is mutatta a ringben, mit kell csinálni a sikerességért. 1985-ben Budapesten nagy sikerű Európa-bajnokságot rendeztek, ahol a 75 kilósok között ifjabb Füzesy Zoltán remek öklözéssel került a döntőbe. Előbb a svéd Ayedet, majd a bolgár Ruszcsuklijevet verve jutott be a fináléba. A csodálatos lábmunkája mellett az ütéseit is megcsodálhatták a nézők, esélyt sem hagyott riválisainak. „Végre úgy bokszolt, ahogy mindig neveltem” – summázta fia teljesítményét. A keletnémet Henry Maske viszont addig már négyszer megverte, és a lelkes magyar közönség sem tudott olyan erőt adni ifjabb Füzesynek, hogy győztesen jöjjön ki a ringből. Ifjabb Füzesy részt vett az 1988-as szöuli olimpián, az első két meccsét egyhangú pontozással hozta, ám a negyeddöntőben a pakisztáni Sah-Szied 3:2-es, vitatott pontozással múlta felül, így megfosztotta az éremtől. Egy évre rá, a moszkvai világbajnokságon összejött neki egy bronz. „Amikor a fiam meccsét közvetítettem, azt hiszem, kértem a nézőket, hogy a riporternek drukkoljanak inkább, mint a versenyzőnek, mert most nem szívesen vagyok a magam helyében. Jobban izgultam, mint Zoli.” Az 1984-es olimpiapótló versenyen is harmadik lett Kubában.
Egyszer egy olyan fiú jelentkezett, akinek az egyik lába rövidebb volt, mint a másik. Tudtam, soha nem kap versenyengedélyt, de volt hely, így felvettem a csoportba. Úgy gondoltam, fontos, hogy sikerélményeket szerezzen. Kaptam kritikát rendesen, de nem bántam meg. Nem mindig fontos, hogy világbajnok legyen a gyerekek, hanem emberileg segítsük, jót tegyünk vele. Embernek kell lenni, és csak másodszor szakembernek!
“„
Alkotói munkája
Az 1981-ben mesteredzői címmel elismert id. Füzesy Zoltán Peterdi Pállal közösen írta meg a Gong, a Balegyenes, jobbhorog, Az évszázad bokszcsatái, A ring kulisszái mögött, az Ökölország és királyai című könyvet. Emellett 2000-től folyamatosan a Sport TV szakkommentátora volt, amikor egészségi állapota engedte.