Mindvégig kaposvári színekben
Dőry András (Dőri, születési nevén Dőri Andor) kezdetben hosszútávfutásban jeleskedett, ám 15 évesen áttért az ökölvívásra. Mint kiderült, nagyon jól döntött, hiszen három évvel később már első helyen végzett az ifjúsági magyar bajnokságon. 1952-ben nyert először felnőtt országos bajnokságot, sikerét 1954-ben és 1956-ban is megismételte. Leginkább váltó- és középsúlyban versenyzett. Egész pályafutása alatt a Kaposvári Dózsa ökölvívója volt, és a legendás Szegfi László volt az edzője.
Főiskolai világbajnok és olimpiai ötödik
32 alkalommal ölthette magára a válogatott mezt, 1954-ben Budapesten váltósúlyban főiskolai világbajnokságot nyert. Részt vett az 1953-as varsói és az 1955-ös nyugat-berlini Európa-bajnokságon, de nem ért el helyezést. Papp László mellett egyetlen ökölvívóként jutott ki az 1956-os melbourne-i olimpiára, ahol a számára csalódást jelentő ötödik helyen végzett. Az olimpiáról való hazatérése után úti élményeiből írt naplót jelentetett meg, ami egy fontos kordokumentuma volt a magyar olimpiai csapat kalandos olimpiai szereplésének.
Dőri András sajátos stílusban bokszolt. Mestere, Adler Zsigmond így oktatta: „Sohase verekedj fiam, te arra születtél, hogy vívj”
Edzőként folytatta
A versenyzéstől 1959-ben vonult vissza, azonban már 1957-től edzőként is tevékenykedett. A Kaposvári Dózsa, a Veszprémi Dózsa, majd 1964-től kezdve az Ajkai Alumínium edzője volt. Miután, 1967-ben Ajkán megszűnt az ökölvívó szakosztály Veszprémben a rendőrségen belül oktatta az utánpótlást és a felnőtteket. Kaposváron járt általános iskolába, majd ugyanott a kereskedelmi középiskolában érettségizett. Ezután elvégezte a rendőrtiszti főiskolát, nyugdíjba vonulásáig a rendőrségen dolgozott. 2010-ben megkapta Ajka városi önkormányzat Sportért Díszoklevél kitüntetését.
Forrás
• www.olympedia.org
• www.arcanum.hu
• Kozák Péter:Ki kicsoda a magyar sportéletben? Sportolók, edzők, sportvezetők, sportújságírók, sportorvosok, sportszakemberek. I. kötet A-I (Szekszárd, 1994)
• Jutasi Róbert: Legelsők. A somogyi sporttörténet aranylapjairól (Kaposvár, 2017)
