A bíráskodástól a mesteredzői címig
Bódis Gyula 1960-ban tette le az ökölvívóbírói vizsgát, 1963-ban edzői oklevelet szerzett, szakedzőként pedig 1993-ban lépett még feljebb a szakmai létrán: 57 évesen mesteredző lett. Az edzősködést érdemben 1963-ban kezdte a Vasas Dinamóban, ahol 1966-tól 1970-ig vezetőedző volt. Közben 1965 és 1968 között az ifjúsági válogatott edzőjeként is tevékenykedett. 1971-et a Vasas Fémmunkás vezetőedzőjeként jegyezte, majd 1972-től 1977-ig a Bp. Honvéd ökölvívó-szakosztályát irányította, 1978-tól 1980-ig vezetőedzőként. E tisztet 1981-től az Építők SC-nél, 1983-tól pedig a Vasasnál töltötte be.
Másfél évtized a Vasasnál, hollandiai kitérővel
Vasasos életszakasza közben, 1986 és 1988 között Hollandiában, az ottani szövetségnél dolgozott, és ért el kiemelkedő sikereket tanítványával, a nehézsúlyú Arnold Vanderlijdével, aki 1986-ban világbajnoki ezüstérmes, 1987-ben Európa-bajnok, majd 1988-ban olimpiai bronzérmes lett. A szakmát oktatva nem maradtak el a kiugróan nagy eredmények idehaza sem: Hollandiából hazatérve a piros-kékeknél ő egyengette az útját többek között az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Kovács Istvánnak, az Európa-bajnoki ezüstérmes Lakatos Pálnak, a junior Eb-második Oláh Tamásnak, a felnőtt Eb-ken helyezett Pém László és Béres Zoltán magyar bajnokoknak, együttvéve pedig a felnőtt és ifjabb korosztályokban száznál is több bajnokot nevelt 1983 és 1998 között a Vasas mestereként.
A szakma elismerése
A szorítók világában sikeresen eltöltött több évtizedes munkássága elmeréseként 1993-ban, 57 esztendősen átvehette a Mesteredző díjat. A Magyar Testnevelési Egyetemen rendezett március 15-i ünnepség után ezt mondta: „Életemben már kétszer fogtam kezet a holland királynővel, de Gallov Rezső államtitkár parolája most sokkal többet jelentett számomra, a szakma elismerését.” Az utolsó éveiben súlyos betegséggel küzdő mesteredzőt, a Vasas aranygyűrűsét 2015. január 24-én, szombat hajnalban érte a halál. A Rákoskeresztúri köztemetőben vettek tőle végső búcsút.