Sportolói pályafutása
Farkas Ödön, az akkori hírneves, sokszoros bajnok műugró avatta be a látványos, bátorságot és ügyességet kívánó sport rejtelmeibe. Versenyeken először 1920-ban indult. Egyesületi szinten előbb az FTC, majd 1926-tól az MTK színeiben szerepelt. Első jelentős eredményét 1921-ben érte el, amikor műugrásban magyar bajnokságot szerzett. Ebben a versenyszámban 1926-ban és 1929-ben is magyar bajnoki címet szerzett, toronyugrásban pedig 1931-ben és 1932-ben lett bajnoki aranyérmes. 1926 és 1931 között négy alkalommal szerepelt a magyar válogatottban.
A műugrás mellett az FTC-ben vízilabdázott, az NTE és az MTK színeben kosárlabdázott, sőt 1928-ban a BTVK (Belvárosi Testgyakorlók és Vívók Köre) csapatával aranyérmes lett az első alkalommal kiírt kézilabda bajnokságban.
Edzőként is sikeres volt
Már 1930-tól edzői munkát is vállalt, első jelentős tavítványa, Hidvégi László főiskolai világbajnok, Európa-bajnoki érmes volt, aki 1936-ban első magyar műugróként szerepelt a berlini olimpián. Először az MTK-ban, majd az FTC-ben edzősködött, a második világháború után pedig huzamos ideig a Budapesti Úszó Szövetség foglalkoztatta. Aki valaha számított valamit a műugrósportunkban, kivétel nélkül az ő keze nyomán érte el eredményeit Hídvégi Lászlótól kezdve a szintén olimpikon Hódi Lászlóig, vagy a szintén főiskolai világbajnok és Eb-érmes Zságot Irénig, hogy csak a legnagyobbak közül említsünk néhányat. Eredményes munkájáért 1961-ben mesteredzői címet kapott. Nagy Károly egy igazi, vérbeli sportember volt, bár szigorúsága miatt sokan nem szerették. Viszont érdekes megjegyezni, hogy kortársai elismerték munkásságát, igaz, utólag. Talán szigorúságának köszönhető a sportág felfutása, hiszen a „diktatorikussága" nélkül ez nem következhetett volna be.
Emlékezete
Halála után, egészen az 1990-es évek közepéig évente Nagy Károly műugró emlékversenyt rendeztek. Fia, ifj. Nagy Károly egy vándordíjat is alapított, melyet a férfi toronyugrás magyar bajnoka kap egy-egy évre.