Sportpályafutása
1971-78 között a BVSC-ben úszott, majd 1978-ban tért át a műugrásra. Edzői Gerlach István és Sauer László voltak. 1991-ben, Scheffieldben az Universiadén toronyugrásban a 4., Athénban az Európa Bajnokságon a 9. helyen végzett. Négyszer nyert országos bajnokságot, toronyugrásban kétszer (1984,1991), műugrásban és fedett pályás műugrásban 3 m-en egyszer-egyszer (1984, 1989). 1992-ben az év toronyugrójává választották.
1990-ben a TF-en műugrói szakedzői oklevelet szerzett.
Első házassága, Bátki Sándorral, amelyből 1987-ben Noémi leányuk született, válással végződött.
1990-ben, lányával együtt Olaszországba költözött, ahol Mosena Dariohoz, középiskolai tanárhoz, edzőjéhez ment férjhez (’91). Az olimpiai részvét férje kitartó hite és buzdítása nélkül elképzelhetetlen lett volna. 1992-ben a barcelonai olimpián a BVSC versenyzőjeként toronyugrásban a selejtezőben a 21. helyet szerezte meg. A barcelonai olimpia után visszavonult.
Olaszországban edzőként
Számos végzettséget szerzett: úszómester, úszóiskola koordinátor, aerobik és viziaerobik oktató, búvároktató. Mindezeket hasznosítja pályafutása során.
Férjével Bellunoban új műugró egyesületet alapítottak (Aqua Project), iskolásoknak a város első nyári sporttáborát szervezték meg. Bellunói tartózkodása első 10 évében az edzősködés és egyéb sportoktatási tevékenységek mellett az általános iskolában testnevelő tanárként dolgozott, míg a sportban elért eredmények javulásával az utolsó években csak az edzősködés és a műugró szakosztály vezetése foglalta el.
A helybeli műugrók eredményeinek javulása (Noémi 17 évesen itt qualifikálódott az ifjúsági világbajnokságra), azonban nem találkozott a technikai lehetőségek és a politikai támogatások növekedésével, így a család 15 év után Triesztbe költözött, ahol Ibolya a Trieste Tuffi (3 évig), illetve a Triestina Nuoto (12 évig, 2020-ig) műugró egyesületekben folytatta munkáját. Itt lett az Olasz Úszó Szövetség (FIN) Műugró Központjának referense és a Szövetség válogatott edzője.
Újra Budapesten
2020 augusztusában, szüleinek előrehaladott korától és édesanyja megromlott egészségi állapotától hajtva férjével Budapestre költözött. Főállásban testnevelő tanárként, mellékállásban műugró edzőként tevékenykedik.
Legeredményesebb tanítványa leánya, Bátki Noémi, aki már 17 évesen ezüst érmet nyert az ifjúsági világbajnokságon. Édesanyja vezetése nyomán a sikerek első kiemelkedő eredményei a 2007-ben, Bankokban rendezett Universiadén szerzett aranyérem az egy méteres műugrásban, toronyugrásban pedig bronzérem az eindhoveni (2008), ezüstérem a budapesti (2010), és aranyérem a torinoi (2011) Európa Bajnokságokon. A pekingi (2008) olimpián 3 m-es szinkronugrásban 6., a londonin (2012) egyéni toronyugrásban 8. lett.
Középső lánya, Mosena Tünde (1993) – 20 éves korában köszönt el az országos szintű aktív műugrástól. Ő is volt az olasz ifjúsági válogatott csapat tagja. Másfél évig Londonban, majd Triesztben, mindmáig folytatja édesanyja hivatását, miközben végzős egyetemista. Legfiatalabb lánya, Mosena Estilla (1997), az arkansasi egyetemen diplomázott le, majd 2021-ben Magyarországra költözött, ahol Haász Katalin edzői irányítása alatt részt vett a 2022-es műugró Európa – és világbajnokságon. Jelenleg az olimpiai qualifikáció a célja.