Négy olimpiára jutott el, az első magyar nő, aki döntős volt
Budapesten született 1984. április másodikán. A Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnáziumban érettségizett. Gyerekkora óta sport központú, 1992-ben lett műugró, és azonnali korosztályos sikereket ért el, 1999-ben ifjúsági világbajnok. Egészen 2012-ig versenyezett, eközben égy olimpiára jutott ki, Sydneytől (2000) Londonig (2012) ért el komoly eredményeket. A 2008-as pekingi olimpián sporttörténelmet írt, mint az első magyar női műugró, aki 3 méteres versenyszámban döntős helyezést ért el. 2009-ben operálták kettős porckorong sérvvel. Ebből sikerült felállnia, és megkapta a "Nők a sportban" díjat 2011-ben.
Hazai közönség előtt nyert Eb-érmeket
A 2006-os Európa-bajnokságon a hazai közönség nagy biztatása mellett szerezte meg élete első Európa-bajnoki érmét. A svéd Lindberg és a német Kotzian mögött harmadik lett az olimpiai számban, 3 méteren. Az utolsó ugrásának nagy tétje volt, egy apró hibával is negyedik, de nagyon összpontosított, a legmagasabb pontszámot akkor kapta. 2008. januárban ezüstérmes Eindhovenben, 2010-ben ismét a Margit-szigeten bronzérmes a szurkolók ovációja közepette. A gerincműtétje után ez fantasztikus eredmény volt. "Óriási erőt ad, hogy onnan felálltam. Történjen ezután bármi rossz, abból is fel fogok állni. Amikor kijött a diagnózis, lehetetlennek tűnt, hogy én valaha még műugrani fogok” - nyilatkozott a verseny után.
Saját klubjában edzősködik
Sok komoly sérülése miatt, élete nagy álmát nem tudta elérni, olimpiáról nem tudott éremmel hazatérni. Férjével, Ligárt Balázzsal 11 év után költöztek haza Hollandiából, hazahúzta a szívük. Két gyermekük született. Sok tapasztalatot gyűjtött, melyeket azóta is igyekszik hasznosítani. Megalapította a BarTanoda Műugró Akadémia SE-t, ahol edzőként tevékenykedik.