Részvétel az olimpián
Az 1956-os stockholmi lovas olimpián a díjugratás egyéniben Aranyos nevű lován, 24 hibaponttal a 11. helyen végzett. A korabeli leírások szerint a selejtezőben bátran versenyzett. Három hibát vétett és 16 hibaponttal a 12. helyen végzett a verseny első felében. A délutáni versenyben már csak 48 lovas maradt versenyben a 66 közül. A döntőre 20 ezer néző előtt került sor. Itt is kitűnően lovagolt, két akadálynál hibázott csak. Nyolc hibapontot kapott, így összesítésben az fent említett 24 hibaponttal szerezte meg az értékes 11. helyezést az igen erős mezőnyben.
Életének fontosabb eseményei
Szülők nélkül nőtt fel, nevelőintézetben. 1949-ben kerül Kiskunhalasra a rendőrség istállójába munkatársnak. 1957-ben, Zágrábban a versenye után nyugatra távozott. 1959-ben érkezett Venezuelába és haláláig ott élt. Eleinte, mint lovaglótanár dolgozott. Később Fedák Sári ott élő családjánál dolgozott, akik az országban meghonosították az arab lovakat. Feladata ezeknek a lovaknak a nevelése volt, mint a család lovardájának vezetője. Díjugratásban kétszer nyert magyar bajnoki címet (1953, 1955). A Bástya SE, a Budapesti, majd az Újpesti Dózsa versenyzője, rendőr százados volt. Az 1960-as évek közepén feljegyezték róla, hogy „A magasugratás rekordját Szatola Albert tartja, aki 1954-ben sikeresen jutott túl a minden idők legjobb magyar ugró lovának tartott Aranyossal a 215 cm-es magasságon.”
Utóélete
Halála
Halála után felesége elhamvasztatta, a hamvakat otthon őrzi. Utolsó kívánsága szerint a felesége úgy rendelkezett, hogy halála után együtt szórják a hamvaikat a tengerbe.
Forrás
• Győr Béla: Magyar lovasok az olimpiai játékokon
• Előre, 1955. július 8.
• Pozsgai József - Vályi Rózsi - Detre Józsefné szerk.): A Kultúra világa 3. pótkötet - Sport és testkultúra. A tánc. A világ népei
