Máchánszky
Gyula

Máchánszky Gyulát fiatalon ígéretes lovasként tartották számon, később edzőként alkotott maradandót: több kiváló lovast, fogathajtót nevelt a magyar lovassport számára. A mesteredző legeredményesebb tanítványai Ákos Ajtony, Lázár Vilmos és Lázár Zoltán voltak.

Születési hely
Szeged
Születési idő
1912. jún. 1.
Halálának ideje
1998. márc. 12.
Halálának helye
Budapest

Berobbant az ugrólovasok élmezőnyébe

Máchánszky Gyula 1938-ban, Pókos nevű lovával valósággal berobbant az ugrólovasok mezőnyébe. Ettől kezdve a lovasmérkőzések állandó résztvevője lett. Előbb Pókossal aratta győzelmeit, majd a negyvenes években a szürke Mekkorka hozta a sikereket. Az örkényi lovaglótanár-képzőbe 1938 őszén vezényelték, és kétéves tanfolyamon vett részt. A lovaglótanári diplomáját 1940-ben kapta meg, ugyanakkor az olimpiai keret tagja lett. Első nemzetközi szerepléseire 1939-ben került sor. Először a Torinóban megrendezett 75%-os nemzetközi militaryban, valamint díjugratásban indult. Részt vett a II. világháború kitörése előtt néhány nappal megtartott aacheni mérkőzéseken, ahol a Nemzetek Díjában a magyar csapatnak volt tagja, és Pókossal a harmadik legjobb egyéni eredményt érte el.

A Lázár fivérek megbecsült lovasoktatója

1942-ben, ütegparancsnokként az orosz fronton, a Don melletti harcokban vett részt. Hazaérkezése után előbb Örkénytáborba, majd Hajmáskérre vezényelték lovaglótanárnak. Innen 1944 végén vonultak nyugatra, ahol francia hadifogságba került. 1946 elején érkezett haza, szolgálatra jelentkezett, de beosztást nem kapott. A polgári életben tisztviselő lett, amíg is, 1948 áprilisában, katonai szolgálatra hívták be. Előbb a Honvédelmi Minisztérium lóügyi osztályán dolgozott, majd a Kossuth Tiszti Iskolán volt tanár. A tiszti iskoláról Debrecenbe vezényelték, ahol a hadtest tüzér törzsparancsnoka lett. Innen került az 1954–1955-ös tanévben a Zrínyi Akadémiára továbbképzésre (törzstiszti tanfolyamra). A polgári életben 1957-től a Magyar Lovas Szövetség irodavezetője, a military válogatott szövetségi edzője, a Mezőhegyesi ÁG. lovasedzője, majd lovasedző Németországban, aztán lovasiskola-vezető Kecskeméten – és az életmű koronája: a többszörös világbajnok Lázár fivérek elismert és megbecsült lovasoktatója. Munkásságát 1961-ben mesteredzői címmel ismerték el. Máchánszky Gyula cikkei a Lovassport és lótenyésztés című folyóiratban jelentek meg. Legfontosabb munkája a dr. Kósa-Reznek Jenővel közösen írt jegyzet, amely a Testnevelési Főiskola lovasoktatói tanfolyamának volt a tananyaga. Munkássága elismeréseként a Magyar Lovas Szövetség 1997-ben a legrangosabb sportági elismerést, a Széchenyi-emlékérmet adományozta neki.