Élete
Lászai József édesapja ménesmester volt a nagyatádi méntelepen, fia 16 éves korában ott szerette meg a lovaglást. Díjugratásban versenyzett, de legnagyobb sikerét egy különös versenyszámban a távolugratásban érte el. Mint a Budapesti Honvéd lovasa 1951-ben a Félhold nevű lován távolugratási csúcsot állított fel, 7 méteres teljesítményével.
1952-től Lászai József lett a híres örkénytábori lovastábor parancsnoka. (Az ő parancsnoksága alatt rendezték meg az ’54-es öttusa világbajnokság lovas számát, amit nemcsak, hogy itt rendeztek, de a lovakat is itt készítették fel.) 1953-tól Örkényi ló és kutyakiképző telepre (lóidomítóra) változtatták a Magyar Királyi Honvéd Lovaglótanárképző és Hajtóiskola nevét. Az itt dolgozók előtt világossá vált, hogy a Honvédség hamarosan bezárja a telepet. Hogy a folyamatos munkát biztosítani tudják, a tisztikart tartalékállományba helyezték, és 1953. december közepén a telepet a Földművelésügyi Minisztériumhoz utalták. Ezzel a Magyar lovastiszt és a huszárképzés végleg megszűnt. 1954. április 1-től a Lósport Vállalaté lett a telep, de mivel a vállalat nem tudta fenntartani, ezért 1954 június 15-én végleg bezárták.
Ezek után Lászai József megbízást kapott a Budapesti Lovasiskola vezetésére és egyben edzőként is dolgozott. Leghíresebb tanítványa a sokszoros magyar díjlovagló bajnok Dallos Gyula volt.
Munkásságát 1961-ben Mesteredzői címmel ismerték el.