Kovács

Dezső Jenő Béla

Kovács Dezső a budapesti Magyar Királyi Ludovika Akadémián végzett, ahol 1925. augusztus 20-án avatták tüzér hadnaggyá. A budapesti magyar királyi József Műegyetemen 1930-ban gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1925- től 1945-ig teljesített tényleges katonai szolgálatot, amelyet a magyar királyi 1. honvéd tüzérosztálynál kezdett meg. 1934. november 1-jén lett százados, 1942. március 31-én a kormányzó őrnaggyá nevezte ki. 1943. május 1-jén lett alezredes. 1939–1944 között a HM Ipari Alcsoportjánál szolgált előadóként, és műszaki vonatkozású problémák kiértékelésében működött közre. A német megszállás alatt a magyar nemzeti vagyon megmentése érdekében kimagasló érdemeket szerzett. A Veszprémi Lőszerművek Rt. nagy értékű szerszámgépeit a kihurcolás elől mentette meg, és a már korábban Németországba kivitt szerszámgépeket visszahozatta. Szintén megmentette a Péti Nitrogénművek Rt. és a Szőnyi Molaj pótolhatatlan gépi és üzemi berendezéseit az elhurcolástól. Megakadályozta a Várpalotai Állami Szénbányák megrongálását. 1945 márciusában és áprilisában, német őrizetben, április és szeptember között amerikai hadifogságban volt. 1946-ban az 1. kerület parancsnokságon, 1948-tól a HM állományában teljesített szolgálatot.

Kovács Dezső a Magyar Polo Club színeiben versenyzett. Részt vett az 1936-os berlini olimpián, ahol a magyar lovaspóló válogatott tagjaként a negyedik helyen végzett. A csapat két mérkőzésén (Magyarország-Németország 16:6, Magyarország-Mexikó 2:16) szerepelt. 1937-ben Hamburgban a Szenátus Kupáért kiírt tornán a magyar csapat tagjaként második helyezést ért el. Ugyanezt a versenyt két évvel később már, mint Európa-bajnokságnak hirdették meg és a magyar csapat elsőnek bizonyult, de a zavaros viszonyok miatt csak három csapat vett részt: Magyarország, Németország és Belgium. 1942-ben megkapta a Sportbajnoki Jelvényt.

Az egykori hadmérnök-tiszt a háború befejezése után önálló géplakatos műhelyében könnyűipari gépalkatrészeket állított elő. 1952-tól a Textilgépkísérleti Vállalat feltáró, kutató mérnöke lett, majd az ebből a vállalatból alakult Könnyűipari Gépgyártó Vállalatnál dolgozott nyugdíjazásáig. Budapesten hunyt el 1992. július 22-én. A Farkasréti temetőben (60/8-1-662) helyezték örök nyugalomra, majd hamvait átvitték a Kelenföldi Szent Gellért Plébánia altemplomába.

Győr Béla