Az amszterdami olimpia tartalékosa
Kósa-Reznek Jenő (a Kósa előnevet 1941-ben vette fel) a korszerű magyar lovassport egyik meghatározó, nagyon markáns egyénisége volt. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban érettségizett, utána azonnal katonai szolgálatra vonult be Aradra. Elvégezte a Ludovika Katonai Akadémiát (tüzér szakon), majd az Állam- és Jogtudományi kart, ahol 1927-ben avatták doktorrá. A törzstiszti iskolára 1936-ban vezényelték. 1941-ben alezredesnek, 1943-ban pedig ezredesnek léptették elő. Katonai pályafutása szorosan kapcsolódik a lovagláshoz. 1920-ban és 1921-ben Kecskeméten két lovaglóiskolát végzett el. Kiváló eredményei alapján 1924 őszétől lovaglótanár-képzőbe iratkozott. A hároméves iskolát 1927-ben fejezte be. Rövid csapatszolgálat után a lovaglótanár-képző intézetben levő olimpiai osztályba vezényelték. 1935-ig rendszeres résztvevője volt a belföldi és nemzetközi lovasversenyeknek. 1928-ban az Amszterdamba kiküldött csapat tagja volt, de az olimpián nem indult lovával (Bushy Leigfoot). 1937-től 1940-ig az Örkénytáborban dolgozó Honvéd Olimpiai Ugróosztály és a nemzetközi versenyekre kiküldött magyar csapat vezetője.
A válogatott ugrókeret és a díjlovasok edzője
A második világháború után elbocsátották a honvédségtől. 1952-től bekapcsolódott a polgári lovasklubok munkájába, és 1952-ben részt vett Országos Társadalmi Lovas Szövetség megalapításában, majd az edzői tanács munkájában. Rövidesen az FM sportistállójának, illetve a válogatott keret istállójának volt a vezetője, és ebben a beosztásban, 1953-tól 1958-ig a válogatott ugrókeret (így az 1956-os olimpiai ugrócsapat), majd – Keméry Pál halála után – 1958-tól a díjlovasok edzője lett. Munkásságát 1961-ben mesteredzői címmel ismerték el. 1965-ben leesett a lóról, súlyos sérüléseit nem élte túl. A lovassport magyar nyelvű irodalmának legtermékenyebb szerzőjeként tartják számon.