Majdnem szerepelt az olimpián
Kósa-Reznek Jenő (Kósa előnevet 1941-ben vette fel) a korszerű magyar lovassport egyik meghatározó, nagyon markáns egyénisége volt. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban érettségizett, utána azonnal katonai szolgálatra vonult be Aradra. Elvégezte a Ludovika Katonai Akadémiát (tüzér szakon), majd az Állam- és Jogtudományi kart, ahol 1927-ben avatták doktorrá. A törzstiszti iskolára 1936-ban vezényelték. 1941-ben alezredesnek, 1943-ban pedig ezredesnek léptették elő. Katonai pályafutása szorosan kapcsolódik a lovagláshoz. 1920-ban és 1921-ben Kecskeméten két lovaglóiskolát végzett el. Kiváló eredményei alapján 1924 őszétől lovaglótanár-képzőbe iratkozott. A hároméves iskolát 1927- ben fejezte be. Rövid csapatszolgálat után a lovaglótanár-képző intézetben levő olimpiai osztályba vezényelték. 1935-ig rendszeres résztvevője volt a belföldi és nemzetközi lovasversenyeknek. 1928-ban az Amszterdamba kiküldött csapat tagja volt, de az olimpián nem indult lovával (Bushy Leigfoot). 1937-től 1940-ig az Örkénytáborban dolgozó Honvéd Olimpiai Ugróosztály és a nemzetközi versenyekre kiküldött magyar csapat vezetője.
Az új rendszerben is megtalálta a helyét
A második világháború után elbocsátották a honvédségtől. 1952-től bekapcsolódott a polgári lovasklubok munkájaba, s 1952-ben részt vett Országos Társadalmi Lovas Szovetség megalapításában, majd az edzői tanács munkájaban. Rövidesen az FM sportistállójának, illetve a válogatott keret istállójanak volt vezetője és ebben a beosztásban, 1953-tól 1958-ig válogatott ugrókeret (így az 1956-osohmpiai ugrócsapat), majd - Keméry Pál halála után - 1958-tól a díjlovasokedzoje lett. Munkásságát 1961-ben Mesteredzői címmel ismerték el.
1965- ben leesett a lóról, súlyos sérüléseit nem élte túl. A lovassport magyar nyelvű irodalmának legtermékenyebb szerzőjeként tartják számon.