Munkássága
Jávor György a lovak szeretetét nagyszüleinél, a Bihar megyei Mezősason töltött nyarakon sajátította el. Az 1940-es években vidéki lovasmérkőzések concoursain és akadályversenyein jeleskedett.
A második világháború befejezése után, az újrakezdés időszakát 1948-tól az FM Lótenyésztési, avagy Apaállatgazdálkodási Főosztályán kezdte. 1950-ben az államosított Lósport (Nemzeti) Vállalat egyik ügető istállócsoportjának vezetője lett. 1951-1952 között Albánia lótenyésztésének szakmai tanácsadója is volt, majd 1953-ban a Magyar Néphadsereg utolsó lovasezredéhez került Miskolcra, mint lóavató bizottsági tag.
Ezután élete közel egy évtizedre Szolnok megyéhez kötötte. Főállattenyésztőként dolgozott Besenyszög-Palotás ÁG-ban, majd a megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságán. A megyei lovasrendezvények - díjugrató és fogathajtó szakágak - szakmai szervezését is végezte. Elévülhetetlen érdemei vannak a szenttamási ménes alapításában.
1964-től nyugdíjazásáig az Országos Lótenyésztési Felügyelőség előadójaként tevékenykedett. Fő munkafeladata a fogat-versenysport koordinálása volt. Több éven át a magyar csapat vezetője, edzője, versenybírói pozíciókat is betöltötte. Munkásságának döntő jelentősége volt abban, hogy hajtóink az 1960-as évek vége és 1980-as évek közepe között sorra szerezték a jobbnál jobb helyezéseket a nemzetközi megmérettetéseken.
1969-ben a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett. Hajtósport története c. dolgozata ma már alapmű a hajtóvilágban.
Az ócsai Vörös Október TSZ Pegazus lóértékesítő irodájánál, mint üzletkötő tevékenykedett 1983-ig.
Munkásságát, a fogathajtók közül elsőként 1985-ben Mesteredzői címmel ismerték el.