A fogathajtó szakág első mesteredzője
Jávor György a lovak szeretetét nagyszüleinél, a Bihar megyei Mezősason töltött nyarakon sajátította el. Az 1940-es években vidéki lovasmérkőzések concours-ain és akadályversenyein jeleskedett. A második világháború befejezése után, az újrakezdés időszakában 1948-tól az FM Lótenyésztési, avagy Apaállatgazdálkodási Főosztályán dolgozott. 1950-ben az államosított Lósport (Nemzeti) Vállalat egyik ügető istállócsoportjának vezetője lett. 1951–1952 között Albánia lótenyésztésének szakmai tanácsadója is volt, majd 1953-ban Miskolcra került a Magyar Néphadsereg utolsó lovasezredéhez mint lóavató bizottsági tag. Ezután élete csaknem egy évtizedre Szolnok megyéhez kötötte. Főállattenyésztőként dolgozott a Besenyszög-Palotás ÁG-ban, majd a megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságán. A megyei lovasrendezvények – díjugrató és fogathajtó szakágak – szakmai szervezését is végezte. Elévülhetetlen érdemei vannak a szenttamási ménes alapításában. 1964-től nyugdíjazásáig az Országos Lótenyésztési Felügyelőség előadójaként tevékenykedett. Fő munkafeladata a fogatversenysport koordinálása volt. Több éven át volt a magyar csapat vezetője, edzője, emellett versenybíróként is közreműködött. Munkásságának döntő jelentősége volt abban, hogy hajtóink az 1960-as évek vége és az 1980-as évek közepe között sorra szerezték a jobbnál jobb helyezéseket a nemzetközi megméretéseken. 1969-ben a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett. Hajtósport története című dolgozata ma már alapmű a hajtóvilágban. Az ócsai Vörös Október TSZ Pegazus lóértékesítő irodájánál, mint üzletkötő tevékenykedett 1983-ig.
Munkásságát 1985-ben, a fogathajtók közül elsőként, mesteredzői címmel ismerték el.