Versenyző és edző
Bodó Imre alezredes, a huszadik század egyik legnagyobb székely lovasa Kászonimpéren született 1898-ban. A középiskola alsóbb osztályait Csíkszeredában végezte, majd Csík vármegye ösztöndíjasaként a soproni katonai főreálgimnáziumban érettségizett és a Ludovika Akadémiára került, ahol tüzértisztté avatták.
Fiatalon részt vett az első világháborúban, és tüzérhadnagyként, lovon igazolta különleges rátermettséget. Minősítő lovagló tanfolyam után kiemelték és beosztották a Budapesti Lovagló- és Hajtóképző Intézethez, majd kiválasztott magyarként lovasakadémiákat végzett Olaszországban (Pinerelo, Tordi di Quinto) és Lengyelországban (Gruziacz). Hazatérve eredményes lovas versenyző, majd military szakág-irányító lett a híres örkényi lovastanár képző intézetnél.
Csizmaszárai közül került Sellő Berlinbe, és lett egyetlen olimpiai bronzérmesünk, Platthy Józseffel a nyergében.
Az új rendszerben is megtalálta a helyét
A második világháború után a magyar lovasélet egyik újjászervezője volt, később a gödöllői Agrártudományi Egyetem sportistállójának vezetője lett és 1955-1956-ban részt vett a válogatott keret munkájában, az olimpiai military-csapat felkészítésében.
1958-ban adjunktusként vonult nyugállományba a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Állattenyésztési Tanszékéről.
Nyugdíjasként, mint társadalmi edző, élete végéig a Budapesti Honvéd Sportegyesületnél tevékenykedett.
Közreműködött az Országos Társadalmi Lovas Szövetség 1952-ben történt megalapításában, s élete végéig aktívan részt vett a Szövetség munkájában. Igen jelentős volt a szakirodalmi tevékenysége: közreműködött a Lovaglás és hajtás c. szakkönyv megírásában, cikkei és a külföldi irodalomból vett fordításai jelentek meg a Pegazus, illetve a Lovassport c. lapban.
Munkásságát 1961-ben Mesteredzői címmel ismerték el.