Kulcsszerepe volt a sportág egyetlen olimpiai érmének megnyerésében
Bodó Imre alezredes, a XX. század egyik legnagyobb székely lovasa Kászonimpéren született 1898-ban. A középiskola alsóbb osztályait Csíkszeredában végezte, majd Csík vármegye ösztöndíjasaként a soproni katonai főreálgimnáziumban érettségizett, és a Ludovika Akadémiára került, ahol tüzértisztté avatták. Fiatalon részt vett az első világháborúban, és tüzérhadnagyként, lovon igazolta különleges rátermettségét. Minősítő lovagló tanfolyam után kiemelték és beosztották a Budapesti Lovagló- és Hajtóképző Intézethez, majd kiválasztott magyarként lovasakadémiákat végzett Olaszországban (Pinerolo, Tor di Quinto) és Lengyelországban (Grudziądz). Hazatérve eredményes lovasversenyző, majd a military szakág irányítója lett a híres örkényi lovastanárképző intézetnél. Csizmaszárai közül került Sellő Berlinbe, és lett egyetlen olimpiai érmesünk: díjugratásban, Platthy Józseffel a nyergében szerzett bronzmedáliát az 1936-os játékokon.
Az új rendszerben is megtalálta a helyét
A második világháború után a magyar lovasélet egyik újjászervezője volt, később a gödöllői Agrártudományi Egyetem sportistállójának vezetője lett, és 1955–1956-ban részt vett a válogatott keret munkájában, az olimpiai military csapat felkészítésében. 1958-ban adjunktusként vonult nyugállományba a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Tanszékéről. Nyugdíjas éveiben mint társadalmi edző élete végéig a Budapesti Honvéd Sportegyesületnél tevékenykedett. Közreműködött az Országos Társadalmi Lovas Szövetség 1952-ben történt megalapításában, és élete végéig aktívan részt vett a szövetség munkájában. Igen jelentős volt a szakirodalmi tevékenysége: közreműködött a Lovaglás és hajtás című szakkönyv megírásában, cikkei és a külföldi irodalomból vett fordításai jelentek meg a Pegazus, illetve a Lovassport című lapban. Munkásságát 1961-ben mesteredzői címmel ismerték el.