Nyolc klubban is játszott az NB I-ben
Zsinka János Szentendrén született, de kétévess korától már Dunaújvárosban élt. Tizenhat évesen, 1982. augusztus 28-án, a Békéscsaba ellen játszott először az első osztályban, mire Bicskei Bertalan ifjúsági válogatottjával kiutazott a Szovjetunióba, az Európa-bajnokságra, jobbszélsőként már 28 élvonalbeli meccs állt a háta mögött a Videotonban, majd a Volánban szerepelve. A megnyert ifi Eb után a Ferencvároshoz igazolt, ott töltötte pályafutása legsikeresebb időszakát, nyolcvan bajnoki találkozón játszott. Az 1988-as őszt még az Üllői úton kezdte, majd visszatért anyaegyesületéhez, ahol a csonka idényben 24 mérkőzésen hat gólt szerzett, ez utóbbi maradt egyéni csúcsa az NB I-ben. Ebben a szezonban, 1989. április 26-án, a rossz emlékű salernói mérkőzésen, az olaszok ellen (0-4) játszott az A-válogatottban. 1989 őszét már a Bp. Honvédban kezdte, de csupán három bajnoki jutott neki, megint klubot váltott, ezúttal Békéscsabára igazolt. Nem is teljes idényre, mert 1990 nyarán már az Újpest bajnokcsapata szerződtette. Huszonöt éves sem volt még, amikor már a hetedik klub színeiben játszott az élvonalban, ezzel nagy valószínűséggel csúcstartónak számított. S a sornak még nem volt vége: 1993 tavaszán a Vác mezét viselte. 1993-tól két esztendőt Portugáliában töltött, de az első, a második vonalban töltött sikeres idénye után, a klubváltása után súlyos sérülést szenvedett. Érdemi pályafutását ez lezárta, hazatérése után már csupán alacsonyabb osztályú csapatokban futballozott.