Mesterhármas az Újpest ellen, válogatottság világsztárok oldalán
Zsédely Sándor 1924. március 24-én Győrben született. 1943. március 28-án, a Tokodi ÜSC ellen mutatkozott be az ETO első csapatában, NB II-es válogatottságig jutott. 1946-tól a másik győri klubban futballozott, majd Tatabáyára igazolt. Onnan vezetett az útja Salgótarjánba. Új klubjában mesterhármassal mutatkozott be Újpesten, a lila-fehérek ellen. Nem egészen másfél hónappal később már a válogatottban játszott a Budai, Kocsis, Deák, Puskás, Zsédely csatársor balszélsőjeként, Bécsben, az osztrákok ellen győztes csapatban. Így gondolt vissza a Praterben játszott találkozóra:
Mándi Gyula volt az edző. Guszti bácsi, Sebes Gusztáv a szövetségi kapitány. Nem izgultam egy percig sem. Megvolt az a jó szokásom, hogy nem hatott rám az idegesség, a lámpaláz az, hogy a legjobbak közé kerültem. Nagy meccset vívtunk, 4:3-ra nyertünk. Puskás és Deák testvériesen megosztozott a gólokon. Majdnem én is feliratkoztam a listára, mert rúgtam egy nagy kapufát, és a labdát Deáknak már csak be kellett pofozni.
“„
Maradt Nógrádban
Vincze Gyula után ő volt a második salgótarjáni játékos a nemzeti tizenegyben. 1953 elején, még az idény előtt Nagybátonyba igazolt, ahol két évet töltött, majd Baglyasalján zárta le a pályafutását. Visszavonulása után az SBTC korosztályos csapatainál tevékenykedett.