Soha nem kímélte magát
Vécsey Adolf Wéber néven született Kispesten, 1915. június 13-án. Az MLSZ közlönyei szerint ifjabb Wéber Adolf 1933-ban a Valéria SC-hez igazolt. 1937-ben onnan lépett át a Várpalotai Unióba, majd 1938 nyarától már a Salgótarjáni SE hálóját őrizte. 1940 szeptemberében leszerződtette a Kispest, ahonnan 1942-ben ment tovább Nagyváradra. Két nagyszerű teljes idényt töltött a NAC-ban, az 1943–1944-es idényben bajnoki címet is szerzett társaival. Saját testi épségét sem kímélve védett. Demjén László, a NAC klubkrónikása az egyesület történetét feldolgozó könyvében összegyűjtötte legsúlyosabb sérüléseit.
1. Agyrázkódás még Salgótarjánban a losonci FC ellen. 2. Bordatörés három helyen szintén Salgótarjánban, a Ferencváros ellen. Gyetvaival futott össze, de csak ő szenvedett el sérülést. 3. Kulcscsonttörés a Kispest csapatában a Gradjanski ellen, Zágrábban. 4. Orrcsonttörés három ízben. Először a Törekvés ellen, aztán a BSZKRT ellen, végül Szegeden Toldi esett rá a nagy testével. 5. Kartörés három helyen a BSZKRT ellen. 6. Arccsonttörés először Szolnokon, azon az emlékezetes mérkőzésen, amikor Vécsey sérülten beszaladt a pályára. 7. Ínszakadás a DiMÁVAG ellen, de ez a sérülés már nem volt olyan veszélyes.
„„
Aranyban kérte a fizetését
1945 nyarán Pécsre, a PVSK-hoz igazolt, állítólag kikötötte, hogy aranyban kapja a fizetését. Hamar összeveszett mindenkivel a klubnál, s visszatért a Pece-parti Párizsba. 1946-tól a hatvanas évek közepéig ott élt, 1952-ig védett a többször is nevet váltó zöld-fehéreknél. Tagja volt az 1948–1949-es bajnokcsapatnak. Fura módon zárult a pályafutása, a történetet leírta Demjén László:
1952 tavaszán Bukarestben a Dinamó ellen veszi fel a küzdelmet, a táblázat első helyén található váradi gárdában. A Dinamó edzője Barátky Gyula, a volt MTK-játékos, aki sokáig törte a fejét, milyen taktikával verhetnék meg a váradiakat, akiket hosszú évek óta sem otthonában, sem idegenben nem tudtak két vállra fektetni. Végül egy elítélendő taktikát dolgozott ki – ismerve Vécsey hirtelen fellobbanó indulatait –: a Dinamó centercsatárát ráállítja Vécsey bosszantására. Lökdösse, ütközzék vele, ha szükséges, köpje szembe stb. Az Éne nevezetű csatár – robusztus alakjával mintha Vécsey bosszantására született volna – edzője pontos utasítása szerint ingerelte a 37 éves kapusunkat. Vécsey egy ideig tolerálta az inzultusokat, aztán már csak úgy tudta levezetni indulatait, hogy a közvetlen mellette izgágáskodó csatárba belefejelt. Éne – a taktikai utasítás szerint – azonnal elterült a pályán. Ezt látva a közönség, amely inkább a vidéki csapatokkal szimpatizált, most éktelen füttykoncertbe kezdett. A játékvezető a magáról megfeledkező kapust leküldte a pályáról. Ott maradtunk kapus nélkül. Barátky taktikája bevált. Az 1:1-re álló mérkőzést végül – kapusunk hiányában – a Dinamó 3:1 arányban megnyerte. Az ICO csapatának most nem volt egy olyan játékosa, mint az egykori Ónody, aki mint kapus, bármikor helyettesíteni tudta Vécseyt. A szövetség Vécseyt az incidens miatt örökre eltiltotta a labdarúgástól.
„„
Két szakmában is kiváló volt
Vécsey a negyvenes évek második felében hegesztőként dolgozott, nagyon elismert volt abban a szakmájában is. Hivatását mindaddig gyakorolta, mígnem visszaköltözött Budapestre. Elismertsége sok kalamajkából kihúzta, mert bizony arról is ismert lett, hogy durva, esetenként bárdolatlan tréfákat megengedett magának játékostársai, de akár idegenek kárára is. Ismét Demjén Lászlótól idézzük:
Az aktív labdarúgás befejezése után is úgy élt, mint egy aszkéta, és ennek ellenére egy szörnyű betegség, a gyomorrák vitte el 65 éves korában. Miután visszatelepült Magyarországra, az 1960-as évek elején előbb edzősködött. Amikor azonban rájött, hogy ezen a pályán nem sok babér terem számára, végleg abbahagyta ezt a szakmát, és hosszú évekig az Attila utcai Tabán presszó vezetésével biztosította – állítása szerint – eléggé szerény megélhetését. Vécsey nemcsak a kapuban volt precíz, hanem az életben is, sőt az üzletében is azt szerette volna, hogy a vendég az ő szája íze szerint viselkedjék. Aki pedig nem vetette alá magát a híres labdarúgó elképzelésének, azzal a tettlegességig is elfajulhatott a helyzet. A presszó körül lakók mesélik, hogy több ízben komoly dulakodásoknak voltak szemtanúi, és ilyen esetekben az URH-nak kellett közbelépnie.
„„
Frankfurtban hunyt el
Miután elérte a nyugdíjkorhatárt az NSZK-ba távozott, akkor úgy mondták, disszidált. A Majna menti Frankfurtban hunyt el.
