Soha nem kímélte magát
1. Agyrázkódás még Salgótarjánban a losonci FC ellen. 2. Bordatörés három helyen szintén Salgótarjánban, a Ferencváros ellen. Gyetvaival futott össze, de csak ő szenvedett el sérülést. 3. Kulcscsonttörés a Kispest csapatában a Gradjanski ellen, Zágrábban. 4. Orrcsonttörés három ízben. Először a Törekvés ellen, aztán a BSZKRT ellen, végül Szegeden Toldi esett rá a nagy testével. 5. Kartörés három helyen a BSZKRT ellen. 6. Arccsonttörés először Szolnokon, azon az emlékezetes mérkőzésen, amikor Vécsey sérülten beszaladt a pályára. 7. Ínszakadás a DiMÁVAG ellen, de ez a sérülés már nem volt olyan veszélyes.
“„
Aranyban kérte a fizetését
1952 tavaszán Bukarestben a Dinamó ellen veszi fel a küzdelmet, a táblázat első helyén található váradi gárdában. A Dinamó edzője Barátky Gyula, a volt MTK-játékos, aki sokáig törte a fejét, milyen taktikával verhetnék meg a váradiakat, akiket hosszú évek óta sem otthonában, sem idegenben nem tudtak két vállra fektetni. Végül egy elítélendő taktikát dolgozott ki – ismerve Vécsey hirtelen fellobbanó indulatait –: a Dinamó centercsatárát ráállítja Vécsey bosszantására. Lökdösse, ütközzék vele, ha szükséges, köpje szembe stb. Az Éne nevezetű csatár – robusztus alakjával mintha Vécsey bosszantására született volna – edzője pontos utasítása szerint ingerelte a 37 éves kapusunkat. Vécsey egy ideig tolerálta az inzultusokat, aztán már csak úgy tudta levezetni indulatait, hogy a közvetlen mellette izgágáskodó csatárba belefejelt. Éne – a taktikai utasítás szerint – azonnal elterült a pályán. Ezt látva a közönség, amely inkább a vidéki csapatokkal szimpatizált, most éktelen füttykoncertbe kezdett. A játékvezető a magáról megfeledkező kapust leküldte a pályáról. Ott maradtunk kapus nélkül. Barátky taktikája bevált. Az 1:1-re álló mérkőzést végül – kapusunk hiányában – a Dinamó 3:1 arányban megnyerte. Az ICO csapatának most nem volt egy olyan játékosa, mint az egykori Ónody, aki mint kapus, bármikor helyettesíteni tudta Vécseyt. A szövetség Vécseyt az incidens miatt örökre eltiltotta a labdarúgástól.
“„
Két szakmában is kiváló volt
Az aktív labdarúgás befejezése után is úgy élt, mint egy aszkéta, és ennek ellenére egy szörnyű betegség, a gyomorrák vitte el 65 éves korában. Miután visszatelepült Magyarországra, az 1960-as évek elején előbb edzősködött. Amikor azonban rájött, hogy ezen a pályán nem sok babér terem számára, végleg abbahagyta ezt a szakmát, és hosszú évekig az Attila utcai Tabán presszó vezetésével biztosította – állítása szerint – eléggé szerény megélhetését. Vécsey nemcsak a kapuban volt precíz, hanem az életben is, sőt az üzletében is azt szerette volna, hogy a vendég az ő szája íze szerint viselkedjék. Aki pedig nem vetette alá magát a híres labdarúgó elképzelésének, azzal a tettlegességig is elfajulhatott a helyzet. A presszó körül lakók mesélik, hogy több ízben komoly dulakodásoknak voltak szemtanúi, és ilyen esetekben az URH-nak kellett közbelépnie.
“„