Nem tudott megélni a futballból, külföldre ment
A Törekvés egykori belsőcsatára a Sporthírlap 1924. szeptember 30-i számában elmondta, hogy miért távozik ismét a magyar (ál)amatőr futballból, ezúttal Olaszországba: „Idehaza havi másfél millió a jövedelmem, ebből megélni sem lehet, pedig nősülni szeretnék, de ilyen nevetségesen kicsiny fizetés mellett nem is gondolhatnék rá. Miután azonban Bolognában nekem, aki speciális műszerész vagyok, a saját szakmámban kitűnő állást biztosítanak, s e mellett futballozhatom is, természetesen készséggel elfogadtam az ajánlatot. Hogy miért vált egyszerre oly sürgőssé az elutazásom, annak okát sem titkolom. Míg idáig meg volt legalább a reményem, hogy kisebb fizetésemet a túrákon megtakarított zsebpénzekkel kiegészíthetem, ez most, hogy látom a Törekvés csapatának bomlását, szertefoszlott, mert a meggyöngült Törekvés-csapat korántsem lesz olyan kapós külföldön, mint idáig.” Két idényt töltött Bolognában, az elsőben nem játszhatott, mivel 1924-es őszön még a magyar bajnokságban is szerepelt, ez pedig kizárta itáliai játékengedélyét. A következőben már futballozhatott, ám a Viareggiói Charta néven ismert szigorítás után kénytelen volt hazatérni. Itthon játszott még két idényt, majd olasz és német nyelvtudását hasznosítva hálókocsikalauzként dolgozott, elsősorban a Budapest–Trieszt-vonalon.