Anyagilag nagyon érdeklődő” volt
Békésen már tizenhárom évesen az első csapatban játszott, állítólag ott tanulta meg később híressé vált „kunsztját”: sarokkal átvette a labdát, majd mellel megszelídítette. Onnan előbb Békéscsabára, majd Újpestre került, éppen a lila-fehérek a II. világháború előtti utolsó nagy idényében kölcsönjátékosként a szomszédban, a Phöbusnál játszott. A lila-fehéreknél jól érezte magát, de 1941-ben nagyszerű ajánlatot kapott Nagyváradról, mint mondta később azért fogadta el, mert „anyagilag nagyon érdeklődő” volt. A NAC-cal nyert magyar bajnoki címet, 1943–1944-ben. A közelgő front elől, több klubtársához hasonlóan, Budapestre menekült, a Nemzeti Vasasban játszott 1944 őszén. A világháború vége után visszament Romániában, mint mondta, „ott hamarabb normalizálódott az élet”, előbb a bukaresti Carmen, majd az aradi ITA játékosa volt. Utóbbival román bajnok lett 1946–1947-ben. 1947-ben megint Magyarországon bukkant fel, két szezont töltött a Vasasnál.
Úgy éreztem, nem szúrhatok ki a hölgyekkel azzal, hogy egy másikat veszek el”
A Tóth III néven ismert balszélső a magyar válogatottban 16 mérkőzésen hat gólt lőtt, de lehetett volna hét is, ha 1943 júniusában, Szófiában, miután 3:0-s magyar vezetésnél kapura passzolta a labdát, ki nem rúgja azt a kapuból egy, a kapu mögött guggoló bolgár kiskatona. 1946-ban, Tiranában, a Balkán-kupán, szerepelt a román válogatottban is, pedig, soha nem volt román állampolgár. 1949-ben Pozsonyon keresztül Olaszországba szökött, ahol egy lágerkórházba került, tüdőbetegséggel. Regényes körülmények között, az akkori svéd király, Gusztáv Adolf segítségével (!) került Svédországba, ahol az uralkodó még állást is szerzett neki. Északon töltötte élete utolsó több mint fél évszázadát. Hihetetlen víg kedélyű, jópofa ember volt, akitől fennmaradt még két aranyköpés. Az egyik arról, miért utált fejelni: „Csak a buta ember fejel bele a labdába”. A másik arról, hogy miért nem nősült meg soha Magyarországon (Svédországban már igen): „Úgy éreztem, nem szúrhatok ki a hölgyekkel azzal, hogy egy másikat veszek el.” Svédországban egyébként a börtönbe kerültek, a köztörvényesek sportolásának megszervezésével és felügyeletével foglalkozott.