Tizenévesen a beléga élvonal sztárja lett
Torma Gábor Dunaújvárosban született 1976. augusztus 1-jén. A Dunaferr Szakközépiskolába járt Dunaújvárosban. 1990-től futballozott a Dunaferr SE NB II-es csapatában, és 24 mérkőzésen 8 találatot ért el. Az 1994–1995-ös szezonban megkezdte külföldi légióskodását, a belga Cercle Burges-ben 21/3 volt a mutatója. A zöld-feketékkel a 15. helyen zárt az első divízióban. A még ifjúsági korú csatár a Lierse elleni, december 21-i hazai bajnokin duplázott. 1995–1996-ban 20/6-ot produkált, akkor a 8. helyen végzett a Cercle. Az 1996–1997-es belga bajnokságban szenzációsan futballozott az itthon szokatlan stílusú, gyors, robbanékony, a helyzeteit egyből megoldó fiatal csatár. Az idényt, 33 mérkőzésen szerzett 18 találattal zárta, ősszel akadt olyan hét, amelyik után az ötödik helyen állt az európai Aranycipő-versenyben. Csapata első hat góljából ötöt ő szerzett. A Cercle az idény végén kiesett a legmagasabb osztályból – Tormának nem kellett aggódnia, lesz-e kérője, miután a zöld-feketék góltermésének pontosan a felét egyedül ő lőtte. 1997 januárjában mesterhármast lőtt a Lommelsének. A belga élvonal góllövőlistáján végül Bart Goorral holtversenyben a harmadik helyen végzett, csak Robert Spehar és Piet Verschede előzte meg.
A pazar produkciók hatására bekerült a nagyválogatottba, amelyben 1996. június 1-jétől 1997. szeptember 6-ig hétszer szerepelt. Csak az első és az utolsó válogatott mérkőzését játszottta végig, gólt nem szerzett. Azon kevesek egyike lett a magyar nemzeti tizenegy történetében, akik sem válogatottságuk előtt, sem pedig alatta nem szerepeltek a legmagasabb hazai osztályban.
“„
Hatvanöt bajnoki a holland élvonalban
A Cercle kiesése után Hollandiába, a Roda JC-be szerződött, ahol az 1997–1998-as idényben 19 mérkőzésén ötször volt eredményes. Csapatával eljutott a KEK negyeddöntőjébe, az első fordulóban, a Hapoel Beer Seva ellen mindkét mérkőzésen két gólt szerzett. Az 1998–1999-es bajnokságban 18 mérkőzésen két gólig jutott. Akkor már gyakran küzdött sérülésekkel, kevés találkozón került a kezdő csapatba. S a helyzet egyre csak rosszabb lett. 1999 nyarától még négy és fél évet töltött külföldön, de mindössze egyetlen szezonban (2000-2001, Roda, 11/1) tudott tíznél több élvonalbeli bajnokit játszani. A Rodában 1997 és 2001 között 52 bajnokiján 10 gólt szerzett. A „bányászoknak” (De Koempels) legnagyobb sikere a Holland Kupa, a KNVB Beker 1999–2000-es kiírásának megnyerése volt, ő azonban nem játszott a május 21-i, a NEC elleni döntőben. 2001 nyarán az FC Groningenbe igazolt, ám csak az első négy meccsen jutott szóhoz, majd megsérült. zöld-fehérek vissza akarták küldeni a Rodába, hiszen nem tudták hasznát venni, és főleg nem akarták a bérét folyósítani. A konfliktusból per keletkezett, a bíróság pedig úgy döntött, hogy a magyar légiósnak vissza kell térnie a sárga-feketékhez. 2002 tavaszán – valószínűleg a jogi hercehurca következményeként – egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára az RJC-ben. Egészen márciusig csak az ifisták között futballozott, ekkor azonban bejelentkezett érte a holland másodosztály listavezetője, az ADO Den Haag, amely a szezon végéig kölcsönvette. Torma a negyedik mérkőzésén talált be a kapuba, ez viszont nagyon fontos gól volt, hiszen az FC Den Bosch ellen csapata ezzel tudott nyerni. A csatár végül 12/5-ös, még a második vonalban sem lebecsülendő mutatóval zárt a zöld-sárgáknál, és feljutott velük az élvonalba. Ismét felkeltette élvonalbeli kérők érdeklődését. Rövidesen bemutatkozott az első ligás RKC Waalwijkban. Kilenc mérkőzésen játszott, gólt nem szerzett az Eredivisiében a 2003–2004-es idényben. Végül 65 mérkőzéssel és tíz góllal zárta le hollandiai élvonalbeli karrierjét.
A REAC-ban megtalálta régi góllövőformáját
A 2004–2005-ös ciprusi bajnokság első felében, az AEL Limasszol gárdáját erősítette. Újra együtt játszhatott az immár Magyarországról, a DVSC-ből kiszerződött 46-szoros román válogatott Selymes Tiborral, akivel klubtársak voltak a Cercle Bruges-nél. Karácsony előtt 7/2 volt a statisztikája. Akkor azonban anyagi vitája támadt a sárga-kékek vezetőivel, akik jelentős összeggel tartoztak neki, ezért 2005. januárban Zalaegerszegre írt alá. Jóformán még meg sem melegedett a Zeténél, azonnal meg kellett műteni a porcos térdét. Ezért csak 2005. április 27-én mutatkozott be az NB I-ben, a ZTE 2-0-ra megverte a Nyíregyházát. Összesen hét bajnokin játszott a kék-fehéreknél. 2005 nyarán a REAC-hoz került. A rákospalotaiaknál egyéves beilleszkedés (25/4) után már-már tíz évvel korábbi önmagát idézte, két idény alatt 55 bajnoki találkozón 26 gólt szerzett. A 2006–2007-es évad végén a 15 gólos csatárt csak Ibrahima Sidibé, Bajzát Péter és Kanta József előzte meg a mesterlövészek listáján. A 2008–2009-es idényben 20 meccsen hat gólig jutott a kieső REAC-ban. A rákospalotai egyesület történetének legjobb góllövője az élvonalban, kereken 100 találkozón 36 gólt ért el. 2009 nyarától 2010 októberéig játszott a második vonalban a csapat színeiben, 31 mérkőzésen 14 gólt szerzett. 2011. augusztusban a Pest megyei I. osztályban szereplő Veresegyház VSK-hoz szerződött. Ugyanakkor az MLSZ adatbázisában nincs nyoma, hogy pályára is lépett volna.