Tököli

Attila

Tököli Attila 1976. május 14-én született Pécsen. 1990-től a PMSC-ben futballozott. 1993. október 9-én, a Ferencváros ellen mutatkozott be az élvonalban, csereként lépett a pályára (0-0). Első szezonjában tizenhét meccsen egy gólt szerzett. A következő bajnokságban 11 mérkőzésén újból csak egy találatig jutott. Mégsem a piros-feketéknél futott be igazán. 1995 tavaszán kölcsönben az NB II-es Beremendi Építőkben futballozott, ám utána még visszatért nevelőegyesületébe. Másfél év alatt 38 bajnoki meccsen 14 gólt szerzett. A csőd szélére került egyesületből 1997 elején átlépett a DDGázból lett Pécs ’96 FC-be, majd a nyáron a Dunaferr SE-hez igazolt. Ez utóbbi döntő váltásnak bizonyult pályafutása során. Az 1997–1998-as szezonban szinte megtáltosodott, 22 gólt szerezve az NB I B-nek nevezett második vonal gólkirálya lett a klubtársa, az ugyancsak Pécsen és Beremenden is szerepelt jó barát, Lengyel Ferenc előtt. A dunaújvárosiak második helyezettként feljutottak a legmagasabb osztályba

A Dunaferr aranykorszakának első élvonalbeli idényében még csak hét gólt szerzett. Ám a következőben az ország legjobb csatárai közé emelkedett. Az 1999–2000-es Professzionális Nemzeti Bajnokságban a Dunaferr SE szerezte meg az aranyérmet, Tököli Attila 32 mérkőzésen 22 gólt szerzett. Valójában 33 meccsen 25-öt. Úgy lett gólkirály, hogy három találatot még „el is veszített”, mivel a Szeged kizárása miatt a szövetség törölte a Dunaferr őszi 9-0-s diadalát (is). A csatár lett a Nemzeti Sport osztályzatai alapján az idény legjobb futballistája. A következő idényben második lett a mesterlövészek között Kabát Péter mögött. A sportnapilap osztályozókönyvében az ötödik legmagasabb átlag volt az övé. Csak úgy, mint egy évvel korábban, akkor is 22 gólt szerzett a bajnokságban, és ezzel hatalmas szerepe volt abban, hogy végig versenyben tudtak lenni a bajnoki címért. Orosz Ferenc visszavonulása után kis túlzással egyszemélyes támadósort alkotott, és sorsdöntő gólokkal segítette csapatát. A piros-fehérek hat nemzetközi találkozóján öt gólt szerzett. A következő nemzetközi kupaszezonban mindkét selejtezőn bevette a ciprusi Olympiakosz Nicosia kapuját, nem miatta esett ki a Dunaferr.

2002 tavaszán, a Hivatásos Labdarúgók Szervezetének szavazásán sorozatban harmadszor is a legjobb mezőnyjátékosnak választották. Akkor is megszerezte a gólkirályi címet, méghozzá kiemelkedő eredménnyel, 28 góllal. Miközben a Dunaferr egyre súlyosabb anyagi gondokkal küzdött, Tököli Attila elfogadta a Ferencváros hívását. 2002 nyarán egyéves szerződést írt alá. Emlékezetes idényt produkált: 2003. május 6-án a Fradi elhódította a Magyar Kupát, miután a Puskás Ferenc Stadionban legyőzte a DVSC-t 2-1-re. A zöld-fehérek mindkét góljukat és a trófeát is Tökölinek köszönhették. Nem sokáig tartott az örömmámor az Üllői úton: 2003. május 30-án, az FTC–DVSC mérkőzés (0-0) után az elbukott bajnoki cím miatt felbőszült, a küzdőtérre berohanó ferencvárosi drukkerek megütötték kedvencüket is. Az incidenst követően a sértett bejelentette, hogy nem kíván többet a Ferencvárosban futballozni. Eltiltást kapott, majd önkéntes száműzetésbe vonult, végül 110 nappal a botrány után, a Nyíregyháza elleni Magyar Kupa-találkozón tért vissza. Ami nem sikerült 2003 tavaszán, az valóra vált egy évvel később: megnyerte a Ferencvárossal az Arany Ászok Ligát. Duplázott a csapat, a Magyar Kupa is elhódította. Tököli a Vasas elleni elődöntőben (2-1) és a Bp. Honvéd elleni fináléban (3-1) is szerzett gólt.

2004 nyarán az 1. FC Köln szerződtette. Ott azonban hantvírusos betegsége és égési sérülése miatt csupán három meccsen lépett pályára, gólt nem szerzett. Ettől függetlenül bajnok lett a német második vonalban. A 2005–2006-os Bundesliga 1 első fordulójában, a Mainz ellen mindössze 27 percet kapott a „kecskésektől”, a győzelmet eredményező büntetőt ő harcolta ki. Augusztus utolsó napján a ciprusi bajnok Anorthoszisz profijainak sorába került.. Ebben a gárdában az őszi idényben 10 meccsen 1 gólt rúgott. 2006 elején a szigeten belül váltott klubot, távozó honfitársát, Sebők Józsefet kellett (volna) pótolnia az AEL Limasszolban. Nem sikerült csak hat mérkőzésen játszott, egyetlen gólt ért el. A licencgondok miatt az élvonalból kizárt FTC-be tért haza. A második vonalban 25 mérkőzésen 19 gólt szerezve a gárda kiemelkedően legeredményesebb játékosa volt, nem rajta múlt, hogy nem sikerült az azonnali visszajutás az elitbe. Talán nem akart még egy évet az NB II-ben játszani, talán a szívére vette, hogy a grémium nem teljesítette a neki tett ígéreteit, mindenesetre igent mondott az akkor éppen a Paksi FC-t edző Lengyel Ferenc hívó szavára. 2010-ig az atomvárosi csapatának első számú góllövőjeként igazolta, nem felejtette el „alapszakmáját”. harmincegy évesen szerződött a Pakshoz, mindhárom ott töltött idényében tíz gól fölött termelt (15, 16, 11). 2010 és 2012 között a Kecskeméti TE-Ereco keretébe tartozott. Tagja volt a 2001. május 17-én, a Magyar Kupa döntőjében, a Videoton ellen 3-2-re győztes alföldi legénységnek, neki azonban nem sikerült betalálnia a fehérváriak kapujába. A Szuperkupáért vívott találkozón a Vidi visszavágott, 1-0-ra nyert, bár az összecsapást Kecskeméten rendezték. 2011-ben rövid ideig kölcsönben a Zalaegerszegi TE-nél volt, Csank János személye vonzotta a nyugat-dunántúliakhoz. 2012-ben visszament az MVM-Pakshoz, a klubban 2015 januárjától 2019 nyaráig pályaedzői feladatokat látott el. Utána bő egy éven át a Kiskunfélegyházi HTK csapatában futballozott újra. A 2020–2021-es idényben a Békéscsaba pályaedzője volt, Preisinger Sándor segítőjeként.

A nagyválogatottban 2000. március 29. és 2011. június 3. között 25 alkalommal vetették be, címeres mezben háromszor juttatta hálókba a labdát. 2004. február 19-én a ciprusi Limasszolban vívott barátságos találkozón, Lettország ellen kétszer volt eredményes, a 2-1-es győzelmünket jóformán az ő alakításainak köszönhettük.