Hét fontos címet nyert a Ferencvárossal
Tátrai Sándor – akinek eredeti családneve a Thour volt – a ma Bosznia-Hercegovina területén fekvő Tuzlában született 1914. július 8-án. Rákosszentmihályon kezdett futballozni, eleinte a Rákosszentmihályi Testedzők Köre ifjúsági játékosa volt, majd társaival 1932-ben átlépett az akkor alakult MOVE Rákosszentmihályi Football Clubba. AZ akkor még Thour néven balösszekötőt játszó ifjú 1934 őszén az SK Pilsen csapatához akart igazolni, de a salgótarjániak „meggyőzték”, igazoljon inkább oda. A nógrádi városban előbb a Salgótarjáni Palackgyári Atlétikai Club, majd miután a SPAC beolvadt a Salgótarjáni BTC-be, annak a futballistája volt, utóbbi csapatban Zsengellér Gyulával is együtt játszott. Az SBTC-vel a Corinthian-serleg győztese lett. 1936-ban került a Ferencvároshoz, 1944-ig 250 mérkőzésen szerepelt. Háromszoros bajnok (1937–1938, 1939–1940, 1940–1941), valamint háromszoros ezüstérmes, és egyszeres bronzérmes lett. A zöld-fehéreknél töltött nyolc idényéből csak az 1941–1942-esben nem végzett a képzeletbeli dobogón. Abban az idényben ellenben megnyerte a Magyar Kupát, elsőségüket a következő két idényben még kétszer megvédték. 1937-ben KK-győztes, 1938-ban és 1939-ben KK-ezüstérmes lett. A Képes Sport 1946 szeptemberében arról számolt be, hogy Tátrai Sándor szovjet fogságban van, Poltavában. Hamarosan hazakerült, jelentkezett a Ferencvárosban, de csak a tartalékok közé került. 1947 és 1949 között a Mogürt SC játékosa volt.
Bajnoki ezüstérmes volt Lengyelországban
Mitrovits Miklós Magyar labdarúgóedzők Lengyelországban című könyvében olvasható róla, hogy 1951 végén a közoktatási minisztérium testnevelési osztályának vezetőjeként tűnt fel, majd 1955 tavaszától a Bp. Kinizsi ifjúsági csapatát trenírozta 1957 közepéig. Bár szó volt arról, hogy Szombathelyre megy, visszalépett, az esztendő decemberében az FTC vezetőedzője lett. 1961-ig dolgozott ott, majd kiment Lengyelországba, a Ruch Chorzówhoz. 1963 tavaszán ezüstérmes lett a kék-fehérekkel a lengyel élvonalban. Az év decemberében érkezett haza, utána az Oroszlányi Bányász, majd 1966-ban újra a Ferencváros edzője volt. 1967-ben és 1968-ban Szombathelyen, a Haladásnál tevékenykedett, majd 1969-ben a Diósgyőri VTK edzője lett. 1970 szeptemberében, Alberttelepen, a Mátravölgyi Bányász tervezett pályaavatójának előmérkőzésén szívrohamot kapott és elhunyt.