Huszonhat éven át futballozott Újpesten
A félelmetes lövőerejű belsőcsatár újpesti színekben 463 mérkőzésen 393 gólt szerzett – utóbbi rekord. Ennek fényében elképesztő, hogy egyszer sem volt gólkirály! négyszeres bajnok (1945, 1945–1946, 1946–1947, 1959–1960), KK-győztes (1960) volt a lila-fehérekkel. a Jutagyár kölyökcsapatából került az Újpest FC-hez 1935-ben, aztán játékosként 26 éven át szolgálta a lila-fehér klubot. Tizenhét évesen, 1941. február 23-án, a Kispest FC elleni idegenbeli meccsen mesterhármassal debütált az Újpestben s egyben a magyar élvonalban. Az Újpesti TE triplázása idején (1945, 1945–1946, 1946–1947) szinte alig akadt rossz mérkőzése. Tudása kiteljesedett. a rendkívüli konkurencia ellenére sem keltett meglepetést, hogy a Képes Sportlap 1947 végén Szusza Ferencet nevezte az év legjobb játékosának. A negyvenes évek második felében, különösen az 1946-os és az 1947-es évben egymás után kapta a külföldi, elsősorban olasz kluboktól érkező ajánlatokat.
Tizennyolc gól a válogatottban
Az MLSZ, ahogyan például Puskás Öcsiben, benne is látta a jövőt, a következő évek meghatározó játékosát. Bármennyire sokat is kínáltak az olaszok, s bármennyire is szomorú volt a döntéstől Szusza, de nem kapott engedélyt a külföldi szerződésre. 1942-ben góllal mutatkozott be a horvátok ellen a válogatottban. A háború alatt három mérkőzésen három gólt szerzett a nemzeti tizenegyben. A negyvenes évek végén egy súlyos sérülés hosszú kihagyásra kényszerítette, majd 1952 után a válogatottban kegyvesztetté vált. Huszonnégy válogatott mérkőzésén 18 gólt szerzett. Egész pályafutása során az Újpest tagja volt, de játszott a Ferencvárosban és a Bp. Honvédban is! 1947-ben a Fradival mexikói, amerikai túrán, 1956–1957-ben Puskásékkal a legendássá lett dél-amerikai túrán vett részt. Ő jelentette a kapcsot az Újpesti Dózsa 1959–1960-as bajnokcsapatában a kapcsot az előző aranyérmesekhez, egyedül ő volt tagja a tizenhárom évvel korábbi bajnokcsapatnak is.
Sikerek Lengyelországban és Spanyolországban
Visszavonulása után először az Újpesti Dózsa szakmai stábjában dolgozott, majd a Győri Vasas ETO-t dirigálta. 1963 és 1965 között az Újpesti Dózsa vezetőedzője volt, majd visszatért Győrbe (1966–1968). 1969-ben Egerben, a Dózsánál dolgozott, majd megkezdte külföldi pályafutását, 1970 tavaszán kupagyőztes lett, 1970–1971-ben duplázott Lengyelországban a Górnik Zabrzével. 1972 és 1977 között a Betis, majd 1978–1979-ben az Atlético Madrid munkáját irányxította, a sevillai klubbal országos kupagyőztes lett 1977-ben. 1980–1981-ben ismét a lila-fehéreknél dolgozott. 2003 óta nevét viseli a Megyeri úti stadion.