Szűcs

Gyula

Szűcs Gyula Budapesten született 1914. július 24-én. A teljes játékos-pályafutását a Törekvés csapatában töltötte. Nagy József, a Népsport egykori főmunkatársa írta róla: Tizenöt éves korában már úgy ismerték a pesti Halom utcában, mint a X. kerület egyik legtehetségesebb labdarúgóját. Hamar bekerült az Északi Főműhely híres csapatának, a Törekvésnek a fedezetsorába és 15 éven át sok száz mérkőzésen vett részt a kőbányai együttesben. Tagja volt természetesen annak a csapatnak is, amely az NB I-ben az 5. helyen végzett. Megállta a helyét a profik között (a Törekvés mint amatőr együttes is szerepelt a legjobb profik között), tehetségét pedig méltányolták az akkori válogatók, hiszen bekerült a B-válogatottba, s nemegyszer volt országos amatőrválogatott.

1945 után kezdett edzőként dolgozni, előbb szűkebb pátriájában. A Kőbányai Barátság (1945–1946), majd a Kőbányai TK (1946–1947) csapatával foglalkozott, 1949 ő volt az ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya, olyan tehetséges játékosokat válogatott ki, mint Palotás Péter, Sárosi László, Kotász Antal és Dékány Ferenc. Akkoriban rövid időre megpróbálkozott az újságírással is, a Népsport főmunkatársaként futballszakcikkeket készített. Írt később is, mégpedig könyvet, a Támadójáték a labdarúgásban című szakmai sikert aratott a hatvanas évek elején. 1957-től Szombathelyen működött, majd 1959–1960-ban bajnoki címet nyert az Újpesti Dózsával. Következő állomáshelye az MTK lett (1960–1962), majd visszatért a Dózsához (1962–1963). 1964-ben a Komlói Bányászt edzette, majd kiment külföldre. 1966-tól Kambodzsában, az ASBA Phnompenh gárdájával bajnoki címet is nyert. 1970-ben a Dunaújvárosi Kohászt, 1971–1972-ben a VM Egyetértést dirigálta. 1972 őszén Lengyelországban a Górnik Zabrze szaktanácsadójaként tevékenykedett. 1973-ban az Újpesti Dózsa bajnokcsapatát vette át, hamar mennie kellett, statisztikailag így is bajnok lett. Pályafutását a Békéscsabai Előre Spartacusnál zárta le, 1975–1976-ban. Szűcs Gyula 2005. április 7-én hunyt el, Budapesten.