Szabó

Géza

Szabó Géza 1935. június 28-án született Abasáron. Játékos-pályafutását az Abasár, az Egri Tanárképző Főiskola a Szécsény, a Salgótarjáni Petőfi, a Salgótarjáni Kohász SE, és a Salgótarjáni BTC csapatában töltötte, az élvonalban nem szerepelt, az SBTC tartalékcsapatáig jutott. Edzőként azonban sokszorosan túltett mindezen, kétszer nyerte meg a Magyar Népköztársasági Kupát, s dolgozhatott az olimpiai válogatott pályaedzőjeként, dr. Lakat Károly mellett. Edzői pályafutását az SBTC pályaedzőjeként kezdte (1970–1973), így volt részese a klubtörténet legjobb bajnoki helyezését jelentő, 1972-es bronzérem kivívásának. Elhíresült arról, hogy az erőnléti felkészítés részeként ólommellényben futtatta a játékosait. 1973-tól Diósgyőrben dolgozott, az első szezonban még Preiner Kálmán segítőjeként az NB I B-ben, majd az élvonalba visszajutás után vezetőedzőként. 1981-ig dolgozott a DVTK-val, 1979-ben bajnoki harmadik lett csapatával, kétszer is (1977, 1980) megnyerte az MNK-t, a nemzetközi porondon is alkalmi bravúrokkal menetelt, kiejtve például az osztrák Rapidot és a skót Dundee Unitedet. Játékosai közül az A-válogatott keretébe öten, az olimpiai válogatottéba kilencen kerültek be (Szántó Gábor, Salamon József, Kutasi László, Tatár György, Borostyán Mihály, továbbá Veréb György, Fükő Sándor, Fekete László, Oláh Ferenc). Diósgyőrból való 1981-es távozása után a Salgótarjáni TC (1981–1982), az Ózdi Kohász SE (1982–1983), a Borsodi Bányász (1983–1984), a Recski Ércbányász (1984–1988) és a Salgótarjáni BTC (1989–1990) gárdáját irányította. A későbbiekben testnevelést tanított Salgótarjánban, egészen nyugdíjazásáig.