A Tatabányai Bányászban lett élvonalbeli futballista
Sikesdi Gábor 1960. augusztus 29-én, Dorogon született, de Tokodon cseperedett fel, a helyi általános iskolában tűnt ki tehetségével. A település nagy múltú futballcsapattal rendelkezik, a Tokodi Üveggyári SC (TÜSC) 1934-ben megnyerte az országos amatőrbajnokságot, az 1941–1942-es szezonban pedig az NB I-ben szerepelt. A hetvenes években már korántsem volt ilyen jó csapata, de azért a klub utánpótlásgárdái lehetőséget adtak a labdával ügyesen bánó fiataloknak a tehetségük kibontakoztatására. Sikesdi Gáborra a helyi serdülőcsapat edzője, Kirsch Károly figyelt fel, a TÜSC le is igazolta a 13 éves fiatalembert. Sikesdi azonban jobb futballista volt annál, hogy leragadjon a tokodi csapatnál, és 1975-ben, a Komárom megyei tehetségkutatón le is csaptak rá a tatabányai vezetők. Nagy Győző utánpótlásedző és Emsberger Gyula, a tehetségkutató akció szervezői invitálták a bányászcsapathoz. Onnan lett ifiválogatott, Rákosi Gyula csapatában együtt játszott Pölöskei Gáborral, Róth Antallal, Rixer Gézával, Murai Sándorral, Varga Nándorral és másokkal. Még ifista volt, amikor Monostori Tivadar, a Tatabánya edzője egyszer-egyszer odavette a felnőttek közé, majd az 1979-1980-as bajnokságban bemutatkozhatott az NB I-ben, Szentmihályi Antalnál.
Nyolc év alatt hat bajnoki cím
Igaz, mindössze kétszer léphetett pályára, így igazán első osztályú futballista három évvel később Kispesten, már egy dorogi, a tatai katonáskodást is magába foglaló kitérő után lett. 1983 nyarán – Sallai Sándorral együtt – a bajnokság nyitófordulójában, az MTK-VM-et 2–0-ra legyőző együttesben mutatkozott be. A Honvédban összesen 197 bajnokin szerepelt, hat gólt szerzett. Hat aranyérmet őriz (1983–1984, 1984–1985, 1985–1986, 1987–1988, 1988–1989, 1990–1991), kétszeres kupagyőztes (1984–1985, 1988–1989) és kétszeres kupadöntős (1987–1988, 1989–1990), tagja volt 1987 őszén az UEFA-kupában nyolcaddöntőig jutott együttesnek. Az első öt kispesti szezonjában mindössze tizenhat bajnokiról hiányzott. A Honvédtól való búcsúja is az MTK-hoz kötődik, 1991 tavaszán csapata 2–1-re győzte le a Hungária körúti legénységet. A nyolcvanas évek kispesti sikercsapatából egyedül ő nem került be a válogatottba.
Több mint tíz éve Németországban él
Kispestről Dorogra vezetett az útja, már akkor elkezdett edzősködni is a serdülőknél. Rövid ideig a III. Kerületi TVE-ben játszott, aztán hat évet Ausztriában, a területi bajnokságban futballozott. Hazatérte után, részben jó barátja, Dajka László segítőjeként edzőként dolgozott, a III. Kerületnél, majd az egykori középcsatárral a BKV Előrénél, a BVSC-nél, a Haladásnál is. A 2000-es évek első évtizedének végén Németországba költözött. Az azóta eltelt időszakról mondta egy 2020 végén készült beszélgetésben, a kispesti klub honlapjának: „Németországban élek most már több mint 10 éve. Eleinte kisebb csapatoknál játékos-edző voltam, majd Aschaffenburgban az ifistáknál, később pedig az U21-es csapatnál edzősködtem. Emellett van egy civil munkám, ami szinte az egész napomat kitölti.”
