Ijedt csapattársának köszönhette, hogy bekerült az első csapatba
Senkey Gyula Perbálon született 1901. augusztus 16-án. Rákoskeresztúron kezdett futballozni, majd a Törekvés érintésével és egy kis kaposvári kitérővel került az MTK-hoz, ahol akkoriban már a bátyja, Imre is játszott. Az ifjabbik Senkey fivér remek történettel illusztrálta, hogyan került be az MTK első csapatába:
„A komoly karrierem egy MTK–Amateure mérkőzésen kezdődött. Ezen az emlékezetes meccsen történt az, hogy Kropacseket fejbe rúgták. Rögtön elöntötte a vér s az akkori jobbszélső, Dobsa annyira megijedt, hogy azonnal abbahagyta a játékot. Én ugrottam be, s olyan jól sikerült, hogy a következő osztrák–magyar mérkőzés triáljára, Kiss Gyula, akkori szövetségi kapitány engem is kirendelt.”
Négy bajnoki címet nyert az MTK-val (1921–1922, 1922–1923, 1923–1924, 1924–1925), kétszer lett Magyar Kupa-győztes (1923, 1925) az amatőrkorszakban, majd élvonalbeli pályafutása címekben ugyan nem, de játéklehetőségben feltétlenül gazdagabb második felét a Kispestben töltötte. Halála előtt nem sokkal Papp Győző interjút készített vele a Kisalföldben. Ebben elmondta, hogy hivatásos játékosként is dolgozott Kispesten az adóhivatalban. Később Pannonhalmára került, ahol hatvanéves koráig edzősködött. (1931 és 1934 között is dolgozott oktatóként, a Wekerle SC-nél, amatőr alapon.)
Mint a kitűnő győri újságíró-futballtörténész kiderítette, a válogatottban három mérkőzésén egy gólt is szerző csatár Jobaházán, szociális otthonban élt élete alkonyán, ott hunyt el. Győrben helyezték örök nyugalomra, miután a sírhelyét nem váltották újra, ezért immár a nádorvárosi temető új ravatalozója alatti közös sírban pihennek a földi maradványai.
