Pillér volt Várhidi Pál védelmében
Sarlós András Budapesten született 1953. március 24-én. 1967-ben a Központi Sportiskolában, a KSI-ben kezdett futballozni, onnan került át 1971-ben az Újpesti Dózsába. Az NB I-ben 1972. június 25-én, a Csepel SC ellen mutatkozott be, azzal a mérkőzéssel bajnok lett. 1975-ig további három bajnoki elsőséget gyűjtött. Ehhez hozzátett még kettőt 1977–1978-ban és 1978–1979-ben, így összesen hat arannyal zárta bajnoki pályafutását, kétszer (1982, 1983) lett a Magyar Népköztársasági Kupa győztese. Bár már 1978-ban át akart igazolni a Vasas Izzóhoz, mivel a Dózsa nem oldotta meg a lakásügyét, végül 1985-ig lila-fehérben játszott. Az 1985-ös őszt a Rába ETO-ban futballozva töltötte, 1986 tavaszán a Ganz-MÁVAG-ot erősítette. Hazai játékoskarrierjét a Dorogi Bányásznál zárta le. 1988-ban Ausztriába igazolt, egy idényt a Pamánál, majd még egyet a Pachfurtnál töltött. Pályafutása befejezése után edzőként kezdett dolgozni, előbb Újpesten volt pályaedző, illetve a korosztályos csapatok edzője, az általa nevelt játékosok közé tartozik Szanyó Károly, Egressy Gábor, Molnár Zoltán, Szűcs Lajos, később Banai Dávid. Később Dorogon dolgozott (1997–1998), aztán az MLSZ alkalmazásában korosztályos válogatottakkal foglalkozott (1998–2002), aztán az Újpest-Fót edzője volt. Az első csapat élére is beugrott 2003 áprilisától az idény végéig. A következő szezonban is az Újpest pályaedzője volt.
