Futballista dinasztia tagja
Sallói István 1966. szeptember 26-án született Oroszlányban. Édesapja ott töltötte játékos-karrierje jelentős részét, de eljutott az NB I-ig is, a Tatabányai Bányász futballistájaként. A fiú 1986. március elsején, a Pécsi MSC ellen mutatkozott be az élvonalban, egyetlen, a katonasággal is terhelt idényt leszámítva 1993-ig játszott a székesfehérvári klubban. Utolsó szezonjában az Év játékosának bizonyult a Nemzeti Sport osztályzatai alapján. Egy idényt töltött Kispesten, majd Izraelbe igazolt, ahol huszonnyolc évesen megkezdte pályafutása legszebb szakaszát. Óriási sztárként ünnepelték a Beitarban, amellyel kétszer (1996–1997, 1997–1998) is bajnoki címet nyert. 1992-től 13 mérkőzésen 1 gólt szerzett a nemzeti tizenegyben, 1995 szeptembere után már nem került be a válogatottba. Csank János, az akkori kapitány általában azzal indokolta a döntését, hogy nem tartja elég erősnek az ottani bajnokságot, miközben a meggypiros mezesek sem 1992-ben, sem 1995-ben nem tudtak nyerni itthon az izraeli válogatott ellen. Sallói István 2000-ben vonult vissza, az elmúlt majdnem negyedszázadban jellemzően sportigazgatóként dolgozik, a Diósgyőr, az Újpest, a Siófok, a Kecskemét, a Fehérvár és a Zalaegerszeg csapatánál is. Utóbbitól 2025 nyarán, Végh Gábor klubtulajdonossal együtt, megvált, a lendvai Naftánál vette át ugyanezt a posztot. Dárdai Pál kapitánysága idején segédkezett az A-válogatottnál. Dolgozott játékos-megfigyelőként is, valamint televíziós szakértőként is vállalt szerepet. Fia, Sallói Dániel szerepelt az A-válogatottban, 2016 óta a Sporting Kansas City csatára. A családból nagyapa, apa és fia is játszott a magyar NB I-ben, ritkaság az ilyesmi.