1979 végén az MLSZ megválasztotta az Év játékosának
Az 1948. október 23-án, Miskolcon született Salamon József futballista-családból származik, édesapja, Salamon I Zoltán az élvonalbeli Perecesi TK, majd a Diósgyőri Vasas középcsatára volt. Nagybátyja, Salamon András a Perecesi TK-ban védett. Egy csatár és egy kapus mellé lett egy kiváló védő is a családban. Tizennégy évesen igazolt le a piros-fehérekhez, 1966. március 27-én az MTK ellen mutatkozott be az élvonalban. Fénykorát a hetvenes évek második felében élte meg. 1977-ben MNK-.győztes lett, az 1977–1978-as idényben a hatodik, az 1978–1979-esben a harmadik helyen végzett a DVTK a bajnokságban, 1980-ban ismét megnyerte az országos kupát, miközben a nemzetközi porondon – egyetlen kivétellel – minden külföldi ellenfelét legyőzte a diósgyőri arénában. 1976 és 1980 között nem akadt Salamonnál jobb középhátvéd az NB I-ben. 1979 végén az MLSZ megválasztotta az Év játékosának. A Népsport osztályozókönyve szerint a legjobb játékosnak bizonyult az 1978–1979-es szezon végén, Pásztor József mögött második 1977–1978 végén, valamint negyedik 1976–1977 végén. Egymást követő négy idény végén (1977–1980) a Népsport osztályzatai alapján mindig ő volt a legjobb középhátvéd!
Lóránt Gyula volt az edzője Görögországban
Két idényt Görögországban töltött, játszott azon a mérkőzésen, amelyen edzője, Lóránt Gyula a végzetes szívinfarktust kapta. Hazatérése után még egy szezont eltöltött a DVTK-ban. A klub játékosaként 1966 és 1983 között 376 első osztályú és 32 másodosztályú bajnokin szerepelt, ezzel mindmáig csúcstartó. Az A-válogatottban 1979-ben három mérkőzésen játszott, a csehszlovákok, az osztrákok és a finnek ellen. Alapembernek számított az 1980-as olimpián való részvételért küzdő olimpiai csapatban. Pályafutása után egy évig szakosztályvezetőként dolgozott, edzőként nem dolgozott. 2012-tól az MLSZ ellenőreként tevékenykedett, a rendezéssel kapcsolatos előírásokat ellenőrizte. Az utóbbi években az óvodáskorú labdarúgók tanítgatásával használta ki a DVTK mérhetetlen tapasztalatát. A hetvenedik születésnapja tiszteletére készült interjúban mondta Berecz Csabának, az Észak-Magyarország című lap újságírójának:
Nekem a világ közepe volt Diósgyőr, és ma is az. A Görögországban eltöltött két év alatt is erős honvágyam volt. Kisebb koromban Perecesen laktunk, aztán úgy alakult az életem, hogy a Nemzetőr utcában nőttem fel, itt fociztam naphosszat azon a környéken, ahonnan Oláh Feri, vagy a Teodoru testvérek pályafutása is indult. A vasgyárban, Diósgyőrben nekem mindenem megvolt, innen kimozdulni is fájt, lehet, hogy az élet nem véletlenül hozta úgy, hogy most a vár mellett lakom.
“„