Remekelt a BL-főtáblán
Szülővárosában kezdett futballozni, korosztályos válogatottként került az akkor Bölöni László által irányított, francia Nancy-Lorraine akadémiájára. Első felnőtt idényében, a 2005–2006-osban öt mérkőzésen játszott a francia élvonalban. A következő szezonban nem kapott játéklehetőséget a bajnokságban, így elfogadta a DVSC ajánlatát. A Lokival a következő négy szezonban nyert két bajnoki címet (2008–2009, 2009–2010), 2009 tavaszán megkapta az MLSZ-től a Bozsik József-díjat, a Hivatásos Labdarúgók Szervezete pedig 770 játékostárs voksa alapján az idény legprímább játékosának nevezte. Kétszer is Magyar Kupa-győztes lett (2008, 2010). Szerepelt a Bajnokok Ligája főtábláján (2010), Lisztes Krisztián után ő lett az első magyar, aki hazai klub tagjaként a BL főtáblán mindkét meccsen gólt lőtt egy külföldi riválisnak, ifjabb Albert Flóriánon kívül az egyetlen magyar játékos, aki egymást követő két BL-meccsen is góllal segített egy magyar csapatot.
Tíz gól a válogatottban
2010 nyarán újra külföldre ment, hivatalosan 2010 és 2012 között a Genoa játékosa volt. Nem volt sikertörténet a Serie A-ban töltött egy éve – ráadásul a tavaszt már nem is a Genoában, hanem délen, a Bariban töltötte. A 2011–2012-es idényt, ismét csak kölcsönjátékosként, a Panathinaikoszban töltötte. Hazatérése után a Diósgyőr, a Győri ETO, a Videoton és a Balmazújváros színeiben is játszott az NB I-ben. 2008. augusztus 20-án mutatkozott be a válogatottban, ezt követően, 2012-t kivéve, minden évben szerepelt a válogatottban a 2014. szeptember 7-i, a búcsúját jelentő, északírek elleni Eb-selejtezőig. 2011-ben négy egymást követő válogatott mérkőzésén is szerzett gólt. A kétezres években a nemzeti tizenegyben legalább tíz gólt elérő játékosok közül 0,35 ös meccsenkénti gólátlagával csak Szalai Ádám vetélkedhet. Huszonnyolc mérkőzésen tíz gólt szerzett.