Kérdezze meg a húgomtól!”
Különleges családból származott, egyébként roppant szigorú édesapja az MTK színeiben atlétikában országos bajnoki címet szerzett, aztán építészként, valamint és főleg pedig a család szemefényének, a családi nyelvben Edának hívott ifjabb Ede húgának, a már tízes évei elején csillagnak számító Marika menedzsereként dolgozott. Minden idők egyik legünnepeltebb primadonnája mesélte 1933-ban a nála két évvel idősebb fivér pályafutásának kezdetéről: „Ede Párizsban kezdett futballozni, ott tanított engem is. A Notre Dame-kertben játszottunk naphosszat, kettőnkből állott a futballcsapat. Többet menekültünk a csősz elöl, mint futballoztunk. Este pedig selyemharisnyát húztam és felléptem a Moulin Rouge-ban.” A későbbi válogatott csatár szerette a húgát, de idegesítette, ha az újságírók róla kérdezik őt. Az utolsó válogatottsága előtt arra a kérdésre, hogy minek örülne legjobban, azt felelte: „Ha a húgomról azt írnák a lapok, hogy Rökk Edusnak, a híres jobbszélsőnek a testvérhúga.” S amikor már „ezredszer” arról faggatták, hogy milyen érzés egy primadonna testvérének lenni, így replikázott: „Kérdezze meg a húgomtól!”
Londonban volt légiós
Pályafutását a Budapesti Torna Clubban kezdte, profi szerződést először a Hungáriával kötött. Pályafutása legjobb éveit a Budai 11-ben töltötte, onnan került be három különböző évben egy-egy alkalommal a válogatottba. Legjobb meccsét 1934-ben az angolok ellen játszotta, az volt az első alkalom, hogy a magyar válogatott nyerni tudott a „tanítómesterek” ellen. A mérkőzés előtt nyilatkozva visszatekintett arra az időszakra, amikor a húga londoni szerződése miatt a család Angliában élt: „Most már bevallom, hogy az egész szezonban erre a meccsre spóroltam. Tudniillik jómagam egy egész évig játszottam kint Angliában. Akkor a Marika ott volt szerződésben s engem is kivittek. Az öreg, már mint apus elővette a Football Annualt s kikereste belőle azt az I. osztályú amatőr csapatot, amelynek általános vélemény szerint leggyengébb a jobbszárnya. A Kingstoniansra esett a választása. Ide kerültem. Először a reserve teamben játszottam. Leégtem. A III. csapatba kerültem. Ott azonban pompásan ment, s amikor megsérült az első csapat jobbszélsője, hát én kerültem a helyére…”
Elszegényedve halt meg
A harmincas évek végén rövid ideig a Phöbusban játszott, majd mivel a csepeli gyárban kapott jó álláslehetőséget, a WMFC-be igazolt. 1941-ben átkerült az amatőrcsapatba, a maga szempontjából rosszkor, mert a társak egymást követő két évben megnyerték a bajnokságot. A negyvenes években Kalocsára költözött, játszott, majd kedvtelésből edzősködött is a helyi csapatnál. Alkoholproblémákkal küzdött. Marika akart rajta segíteni, nem igazán hagyta. Egy szociális otthonban hunyt el, teljesen elszegényedve. Rökk Ede nagybátyja és keresztapja Károly Jenő, a Tanár úr, az MTK korábbi válogatott játékosa volt.