Az anyós nem nézte jó szemmel
„Orth Gyurival és Makovival együtt a Felsőerdősor utcában megalakította a Terézvárosi Sport Kört. Mecénásuk egy Aradi utcai kávémérés tulajdonosa volt, aki szívesen elnézegette az ügyes fiúcskákat s játék után egy csésze haboskávéval vendégelte meg őket. Reiner Pistát ambíciója az NSC-be vitte, de egy év múlva a Vasasokba lépett Orth Gyurival egyidőben. A Vasasoknál mintegy négy évig az ifjúsági csapatban szerepelt, majd 18 éves korában, mint önkéntes, bevonult katonának s végigharcolta az orosz front, majd a Piave melletti rettenetes küzdelmeket. A háború után mint többször kitüntetett zászlós jött haza. A hosszú katonáskodás némileg visszavetette s csak lassan nyerte vissza nagy tehetségének megfelelő formáját. A II.-ben játszott ekkoriban, elvétve a nagy I.-ben. 1921-ben Németországba ment tanulmányainak folytatására s mostani szakmájában, a bőrdíszmű árúcikkek ismeretében ott szerzett szakképesítést. Két szezonon keresztül Brünnben volt, azután hazajött s két évvel ezelőtt megnősült. Ekkor egy rövid ideig abbahagyta a futballozást, mivel családja, főként anyósa nem látta szívesen azt, hogy állandó „életveszedelemben“ forog. A szigorú anyós parancsát azonban Reiner Pista nem tartotta be s driblertudományával – nehogy a lapokból értesüljenek szerepléséről – egy ideig álnéven (Rozsos) játszott a Vasasok csapatában” – mutatta be a balfedezetet a Nemzeti Sport 1925 novemberében. Megemlítette azt is, hogy Reiner István a „Vasasok” futballigazgatójának, Reiner Sándornak az öccse. A válogatottban egy alkalommal játszott, 1925-ben, az olaszok ellen.