Ray

Ferenc

Ray Ferenc (a keresztlevele szerint Ray Ferencz Lajos) 1878. október 8-án született Budapesten. Itt is keresztelték meg, december elején. Ő maga is a válásakor, Ausztráliában, azt mondta, hogy Budapesten született, de több kinti okmányában is szülőhelyeként a svájci Vaud kantonban lévő Grandson szerepel. Ha nem is valószínű, de nem zárható ki, hogy Grandsonban jött a világra, s héthetes korában a mi fővárosunkban keresztelték meg. Édesapja, a Genfből Budapestre érkezett Rodolph Ray (Magyarországon használt nevén Ray Rezső Lajos) építész, édesanyja Elizabeth „Elsie” Hoffmann (nálunk: Hoffmann Erzsébet) voltak.

A család az akkori VI. kerület Gyár utcájában lakott – később átköltözött az Andrássy út 105-be – Ray Ferencet az elemi iskola elvégzése után a Markó utcában lévő Bolyai főreálba iratták be, a BTC elnöke, dr. Ottó József volt a testnevelő tanára, kettővel fölötte járt, például Hajós Alfréd és Gillemot Ferenc. Nem számított nagyon jó tanulónak, csak vallástanból és „tornázásból” érdemelte ki az akkori legjobbat, az 1-est. Németből sem jeleskedett – de nem is azt tekinthetjük az anyanyelvének. Úgy látta a család, hogy „Francinak” jót tenne a környezetváltás, ezért 1890-ben Svájcba küldték, a rokonokhoz. A II. osztályt még a főreálban járta (tehát 12 éves koráig ott tanult), majd utána eltűnik a névsorból, a következő években Lausanne-ban és Zürichben is élt, illetve futballozott ottani angolok csapatában. Tíz évvel az első magyar bajnoki mérkőzés után – amelyen ő szerezte az első gólt – Iszer Károly lapja, a Sport-Világ megemlékezett az akkor már évek óta Ausztráliában élő futballistáról:

"Ray Ferenc volt tanítómestere, mintaképe, és legjobban játszó bajtársa a Budapesti Torna Clubban alakult kicsiny, de lelkes társaságnak, mely a ma nálunk is népszerű footballjátékot meghonosította Magyarországon. Stobbe Ferenc, ki már 1896-ban sikertelenül próbálta a játék meghonosítását a Magyar Athl. Club révén, újból felbuzdult főnöke ügyes fiának a footballtrükkjein s a karácsonyra hazajött Ray Ferencet maradásra bírva, a következő év elején bemutatta őt az első magyar footbalistáknak, akiknek élére Iszer állott, ki már akkor is „tatája“ volt a BTC-ben minden előretörő és liberálisabb felfogású fiatal tagnak. Ray Ferenc Lausanne-ban tanulta meg a footballjátékot, mégpedig angoloktól, kik ott „franciát" tanultak a különböző intézetekben. Labdakezelésbeli ügyességét még máig sem múlta felül magyar játékos. Mint jobb vagy balszélső teljes gallopban rövid masszélökésekkel maga előtt hajtja a labdát, mely jóformán le nem tér a fehér vonalról, azt is talán csak akkor, ha gyors hajtás közben villámgyors cselezéssel elkerüli a lecsapni készülő ellenfelet és túl a kidriblizett utolsó becken is beküldi a kapásból való lövésre vagy fejelésre kész, pontos centerezést. Lövései erejében Schlosserhez nem hasonlítható, de Schlosser minden egyéb jó tulajdonságában — különösen abban, hogy a játékba miként merül bele szívvel-lélekkel — legalább is egyenlő volt Ray a nagyhírű utódjával. Az a néhány ezer néző, aki szemtanúja volt a „Slávia" első budapesti mérkőzésének, nem fogja sohasem felejteni azt a meghatóan restelkedő, szinte elbújó helyrevonulást, amit Ray Ferenctől láttunk, mikor a Millenáris pálya hétezer nézőjét mintha őrület szállta volna meg, úgy ujjongott, hajigálta a kalapját, sapkáját, zsebkendőjét, virágcsokorját, botját, esernyőjét és éljenezte torkaszakadtából Rayt, hogy a félelmetes Sláviának gólt vágott be a BTC, azaz a magyarok javára. Eltartott jó öt percig, mig a penalty-vonalról a középvonalig juthatott a mi kedves „Gégé“-nk és eltartott tíz percig is, mig a diadalorkán annyira elcsitult, hogy folytathatták a játékot. Előbb azonban vállvonogatva exkuzálta magát a többieknél, hogy: nem is nekem szól az egész, hiszen én csak centereztem és az ment be mázlival – Isten ucscse, igaz! Akik valaha látták Ray Ferencet magyar játékban, aligha csodálkoztak olyan nagyon a magyarok zürichi vereségén. Ray Ferenc 17 évvel ezelőtt, csak negyedik-ötödik volt (saját bevallása szerint) abban az angol-svájci csapatban, melyben ő szerepelt s mely nem volt Svájc legjobb csapata. Budapesten pedig játéktudásban, hozzávaló kedvben és fáradhatatlanságban (legalább az ő speciális helyén) őt is felülmúló magyar játékos alig akadt azóta. Bay Ferencnek háláját rója le a „Sportvilág“ is, amennyire szerény eszközeivel teheti. Ő volt az, ki a „Sportvilág“-ban folytatásokban megjelent „játékleírást“ sugalmazta s a kezdet naivságai talán annak is tulajdoníthatók, hogy eléggé világlátott kis „européer“ volt ugyan a súgónk, de a szerkesztést is legszívesebben lábbal végezte volna. A Magyar Labdarúgók Szövetsége 10 éves jubileuma alkalmával emlékérmet küldött Ray Ferencnek, ki régóta kiszármazott Sydneybe, ahol módos oltóanyagtermelő lett az első magyar footballistából, ki svájci szülők gyermeke volt ugyan, de pesti gyerek egész a harmadik markóig s innen csak a gondos apa tette ki a hűvösebb svájci hegyek közé s ő onnan elhozta nekünk a mi legkedvesebb játékunknak a legjobb mintáját: a saját footballjátékát!"

Raynak valóban úttörő szerepe volt. 1896 decemberének egy hűvös napján Stobbe Ferenc építész, a Sport-Világ szerkesztője, egyxébként építész, valamint munkahelyi főnökének, Ray Rezsőnek a fia, egy igazi angol futball-labdát dobtak a tornászok közé a „Markóban”. Az ifjú Ray nem sokkal korábban tért haza a svájci Lausanne-ból, ahol angol barátai révén megismerkedett az új játékkal. Iszer Károly egyszer csak megállította a hancúrozást, s megkérte Rayt, magyarázza el a szabályokat. Megbeszélte a fiúkkal – akik között ott volt a főreáliskola tanulója, Guttmann Arnold, akit, persze jobban ismerünk felvett nevén, Hajós Alfrédként –, hogy hamarosan igazi meccset szervez közöttük, amelyen valódi körülmények között is kipróbálhatják az új játékot. Hamarosan a sokszor hóval borított vagy éppen latyakos Millenáris-pályán megkezdődött a gyakorlatozás. Iszer Tata májusban látta elérkezettnek az időt, hogy megtartsák az első kétkapus edzőmérkőzést, amelyet akkor még „training-match”-nek neveztek. 1897. május 9. jeles futballtörténelmi dátum, mert a januárban alakult BTC „Első Magyar Football Team” -jei mérkőzést játszottak. Kevésbé fennkölten: a piros-fehér csíkos mezesek a kék-fehér csíkos mezesekkel. Vagy inkább utóbbiak az előbbiekkel, ha azt vesszük, hogy 5:0-ra megnyerték a nyitányt jelentő találkozót. A korabeli beszámolók szerint főleg azért, mert náluk játszott Ray, aki a többiekkel ellentétben cselezni is tudott.

Bár Ray a BTC bölcsőjét jelentő, Markó utcai főreálba kezdte középfokú tanulmányait, nagyon korán elment Svájcba. Ez magyarázza, hogy Iszerék a Sport-Világban „vendégnek” nevezték 1897 februárjában: „F. hó 24-én délután értekezletet tartottunk a klub csarnokában football-csapatok szervezésére. Huszonnyolcan jelentek meg tagtársaink közül, hogy kedves vendégünket, Ray Ferencz urat üdvözöljék, ki mint kapitány szerepelvén éveken át, külföldön szép sikerrel kultiválta a footballjátékot.” Ray 1898-ban szinte a BTC minden fontos mérkőzésén játszott, de közben folyamatos hívták (egyébként Arthur Yollanddal együtt) a bécsi angolok, a Cricketerek közé. Áprilisban a magyar sportsajtó mellett a bécsi Sport im Bild is jelentette, hogy „Franz Ray” és Arthur Yolland belépett a Cricketerek tagjai közé. Ha ment, csak ősszel tette, mert addig még szerepelt a neve a BTC összeállításaiban. Ellenben 1899 októberében már azt jelentette a Sport-Világ, hogy „A magyar csapatban különben is a legjobb magyar játékos Ray Ferencz, egy évi távollét után ezúttal először fog részt venni.” Ray egyik legjobb futballéve az 1901-es volt, főszerepet vállalt a BTC első bajnoki címéből. Ám utána átlépett a Magyar Úszó Egylethez, amelyben még 1903-ban is igazolt volt. 1905 késő őszén költözött Ausztráliába. Kiss Gyula, a hőskor egyik játékosa, későbbi szövetségi kapitány írta róla 1935-ös önéletrajzi visszaemlékezésében:

Dénes Oszkár színész, a futball nagy rajongója találkozott vele az ötödik kontinensen, azt írta 1936-ban: „Ausztráliában találkoztam Ray Ferenccel is, aki a magyar futball alapítói közé tartozott. Építész kint és igen, gazdag ember.” (Az építész nem igaz, az csak a rokonság volt…) A francia anyanyelvű, Ausztráliában már a François Louis Ray nevet viselő egykori futballista, a későbbi elismert bakteriológus 1949. január 18-án hunyt el, Sydney-ben.