Nagy sikerek a Honvéddal
A háború után igazolt a kispesti klubhoz, amelyben az 1947–1948-as idényben játszott először a legmagasabb osztályban. Részese volt a katonaság „oltalma” alá került klub nagy sikereinek, öt bajnoki címet nyert (1949–1950, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955). Jobbhátvédként alapembernek számított a kor világviszonylatban is kiemelkedő képességű csapatában, a válogatottban azonban mégis csak egy, varsói mérkőzés jutott neki. A hatvanas években (1964–1967) Egyiptomban dolgozott, majd két időszakban (1969, 1972–1974) az Egyetértés edzőjeként tevékenykedett. Gyönyörű kort élt meg, halála előtt ő volt a legidősebb még élő válogatott labdarúgó.