Csak lila-fehérben
Rajna Károly 1953-ban tagja volt a Brüsszelben a FIFA-tornát megnyerő ifjúsági válogatottnak. Abban az évben, május 3-án, a Vörös Lobogó Sortex ellen játszott először az élvonalban, 1965-ben, a régi játszótárssal, Várhidi Pállal együtt búcsúzott. Az 1959–1960-as idényben bajnoki címet nyert a lila-fehérekkel. 1960 őszén a a jugoszlávok ellen, a Népstadionban, szerepelt az A-válogatottban. A rá jellemző öniróniával kommentálta Malonyai Péternek, egy Nemzeti Sport-portréban a beválogatását: „Az összes bekk sérült volt, így kerülhettem be a csapatba. Én sem voltam egészséges, húzódásom volt, de nem szóltam. Nagy érzés volt a válogatottban játszani, ám csak a tényre lehetek büszke. Nem az én meccsem volt. Ideges voltam, fájt a lábam, ráadásul Kosztics remekül futballozott…” A még játékos-pályafutása alatt jogi diplomát szerző egykori védő a nyolcvanas években az Újpesti Dózsa szakosztályelnöke volt.