Baróti Lajosnak köszönheti futballista karrierjét
1944 karácsonya után bevonultatták a Hunyadi páncélgránátosokhoz. A háború befejeződése után amerikai hadifogságba került, onnan hazaindulva elfogták a szovjetek, s csak 1951-ben térhetett haza. A kaukázusi lágerekben hasznát vette futballtudásának, emiatt a borzalmakban kaphatott némi könnyítést. Itthon először az akkor a Kinizsi nevet viselő Ferencvárosnál jelentkezett játékra, de ott nem kellett, ezért elment a Szentlőrinci AC-hoz, de ott sem látták szívesen a múltja miatt. Futballozgatott a munkahelye, a Fűszért csapatában, de oda meg túl jó volt. Végül a SZAC utóda, a Postás leigazolta. Szerencséjére egy olyan jószemű edző kezei alá került, mint Baróti Lajos, aki aztán, amikor továbblépett, hívta őt is a Vasashoz.
Részese volt a Vasas első aranykorszakának
Raduly József 1959-ig játszott a piros-kékeknél, részese volt a klub első aranykorszakának, amelyben először Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1955), majd kétszer Közép-Európa Kupa-győztes (1956, 1957), aztán pedig magyar bajnok (1957 tavasz) lett társaival együtt. Huszonnyolc évesen bemutatkozhatott a magyar válogatottban. Két mérkőzés jutott neki, 5:4-re nyert a nemzeti tizenegy Lausanne-ban a svájciak ellen. A második is diadalt hozott, a Raduly, Kocsis, Tichy (Hidegkuti), Puskás Czibor csatársorral felálló Aranycsapat a Népstadionban 4:2-re legyőzte a svédeket. A kiváló jobbszélső 1959-ben súlyos szárkapocscsonttörést szenvedett, emiatt hamarosan visszavonulni kényszerült. Egy ideig dolgozott újságíróként (a Népsportnál), továbbá edzői munkát végzett a BKV Előrénél, a Csepel Autónál, a Vasas ifjúsági csapatánál, az Égszöv Medosznál és a Szigetszentmiklósnál. Élete utolsó néhány évében a Vasas tiszteletbeli elnöke volt.