Pisont

István

Pisont István 1970. május 16-án született az orosházi kórházban, de a családja Gádoroson élt. Az édesapja Gádoroson futballozott, s bár ő már nem láthatta atyját játszani, kissrácként mindenkitől azt hallotta, hogy a papa micsoda remek labdarúgó volt. István, a középső Pisont fiú is Gádoroson ismerkedett meg a játékkal, miközben András nevű bátyja már Gyulán rúgta a labdát, az 1986–1987-es idényben egy mérkőzésen az élvonalban is játszott a Békéscsaba tagjaként, de pályafutása nagy része Orosházához, Szarvashoz és Kecskeméthez kötődik. Az öccsnek, Richárdnak az NB II-es Vecsés jelentette pályafutása csúcspontját, de játszott Hódmezővásárhelyen, Szarvason, Szentesen és persze Gádoroson is. A fiúk nehéz körülmények között nőttek fel, a válogatott játékos erről kertelés nélkül beszélt 2010-ben az evangelikus.hu című portálon, miután híre ment, hogy rajongott édesanyjuk halála után kápolnát emeltek emlékére a gádorosi temetőben:

Gádorosról András bátyja unszolására 1988-ban az NB II-es Szarvasi Vasashoz igazolt az akkor már esztergályos szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező „öcskös”. Három meccse után behívták katonának, és a Bp. Honvédhoz irányították. Ketten is felfedezték: a katonaklub akkori szakosztályvezetője Kozma Mihály járta az országot, s felfigyelt a tehetséges fiúra. Ugyanakkor Szurgent Lajos is meglátta benne az isteni szikrát, amikor megnézte a Szarvas egyik bajnokiját. 1988-tól 1994-ig tartozott a piros-fehérek, majd – a színcserét követően – a piros-feketék kötelékébe, 154 mérkőzésén 21 góllal örvendeztette meg a szurkolótábort, amely őt, a „legnagyobb királyt” megénekelte. 1989. március 11-én, Győrben mutatkozott be az élvonalban, 12 találkozón jutott szóhoz a Honvéd bajnokcsapatában. Az 1990–1991-es aranyérmesek valamennyi mérkőzésén szerepeltették. Csak a kapus, Petry Zsolt és Gregor József mondhatta ezt el magáról. A következő bajnokságban bronzérmes helyen zártak a kispestiek, ellenben az 1992–1993-as küzdelmeket megint a tabella legtetején fejezték be. Az 1993–1994-es bajnokság végén ezüstérmet vehetett át. Ehhez tegyük hozzá képzeletben az 1989-ben elhódított Magyar Népköztársasági Kupát. A Ferencváros elleni nyertes (1–0) fináléban a 46. percben állt be Kovács Kálmán helyére. Egy esztendő múlva megvédhették volna a serleget, de Tatabányán a Pécsi MSC győzött 2–0-ra. Az elbukott döntőt Pisont végigjátszotta.

Az 1994–1995-ös szezonban a belga RSC Charleroi csapatában 18 találkozón egyszer volt eredményes. Valóságos magyar kolónia alakult akkor ki a „zebráknál”, ott légióskodott Gulyás István kapus, Balog Tibor és Bukrán Gábor is. Az 1995–1996-os idényben már Izraelben, a Beitar Jerusalemben profiskodott, ahol 18/6-os volt a mutatója. A sárga-feketékkel bronzérmet szerzett. Osztozott örömében Sallói István és Czéh László is, akik a csapattársai voltak. Az 1996–1997-es évadban 22 bajnokiján ötször talált a kapukba, s bajnok lett a Beitarral, Sallói társaságában Az 1997–1998-as bajnokságban 29 fellépésén 14-szer zörgette meg a hálókat, a jeruzsálemiek megvédték a bajnoki trónusukat. A házi góllövőlista első négy helyezettje között három magyar volt: Sallói (16), Pisont és az új szerzemény, Hamar István (9). Az idény elején a Beitar, miután a Sporting ellen kiesett a BL-selejtezőben, az UEFA-kupában hazai pályán Pisont és Sallói egy-egy góljával 2–1-re legyőzte az FC Bruges-t. Az Izraelben is közönségkedvenc Pisont 1998 nyarán váratlanul országot és kultúrát váltott, a Bundesliga 1-et vette célba. Az 1998–1999-es bajnokságban 15/0 szerepelt a neve mögötti statisztikában az Eintracht Frankfurtnál. (Klubtársa volt Petry Zsolt, aki azonban egyetlen meccsen sem védett.)

1999-ben visszatért a Szentföldre, de nem a korábbi kenyéradójához, hanem a Hapoel Tel-Avivhoz, Izrael egyik legnépszerűbb alakulatához. (Igaz, az edző, Dror Kashtan korábban a Beitarban már dolgozott vele.) Az 1999–2000-es ligát a piros-fehérek nyerték meg, sőt dupláztak, miután megszerezték a kupát is. A csapat egyetlen magyarja 36 bajnokin hat gólt szerzett. A következő idényt 25/2-es mutatóval és bajnoki ezüstéremmel záró középpályás ismét kapott egy honfi- és klubtársat, Halmai Gábort. A 2001–2002-es UEFA-kupában kivágta a rezet a Hapoel, főként magyar irányítója ragyogó teljesítményének köszönhetően elbúcsúztatta a Lokomotiv Moszkvát, az AC Parmát és a Chelsea-t is. Mi több, a nagyhírű Milant is megverte Tel-Avivban 1–0-ra. A visszavágót a televízió közvetítette, rengetegen láthatták idehaza is, micsoda balszerencsével, egy öngóllal esett ki a gárda. Pisont a bajnokságban 28 mérkőzésen két gólt szerzett. 2002 nyarán az MS Ashdodhoz igazolt. Hét mérkőzésen játszott, sem őt, sem magyar klubtársát, Boér Gábort nem kedvelte az edző, Elisha Levi. Pisont hamarosan klubot is váltott, tavasszal a helyi legenda, Eli Ohana által irányított Bnei Jehudában 16 találkozón egy gólt szerzett.

2003 nyarán hazajött az MTK Hungáriába, majd 2004 nyarán Vecsésre távozott. 2008-ig szolgálta az ottani klubot, 2006-tól játékos-edzőként is. 2009 augusztusában Sárisápra igazolt, majd Szentlőrincen zárta le játékos-pályafutását. A nagyválogatottban 1991. február 19-én mutatkozott be, Rosarióban (75 000 néző előtt) veszítettünk a világbajnoki ezüstérmes Argentínával szemben 2–0-ra. Az újoncot az 59. percben küldte be Keresztúri András helyére Mészöly Kálmán szövetségi kapitány. 1999. október 9-én, a portugálok elleni lisszaboni Eb-selejtezőn búcsúzott el végleg a címeres meztől, amelyet 31-szer ölthetett magára. Egyetlen gólját, 1998. október 10-én, az azerieknek lőtte, Bakuban (4–0).

2009 januárjától 2015 áprilisáig a különféle korosztályos válogatottak mellett látott el funkciókat. Önkéntes távozása után a Nemzeti Sport megvonta szövetségi edzői munkálkodásának mérlegét: „Az elmúlt több mint hat évben közel 150 nemzetközi mérkőzésen ült a korosztályos válogatottak kispadján edzőként vagy másodedzőként. Az utóbbi években több korosztályos válogatottnál is ért el részsikereket, az 1995-ös és az 1996-os születésű játékosokkal egyaránt U17-es Európa-bajnoki elitkörbe jutott, és mindkét esetben csak kevéssel maradt le csapatával a kontinensviadalról, előbbi esetében pusztán adminisztratív okok miatt nem jutott be a nyolcas döntőbe együttese. Stábtag volt a 2009-es U20-as világbajnokságon, és 2014 nyarán másodedzője volt a vb-részvételt kiharcoló U19-es együttesnek is. Pisont István szövetségi edzőként 15 tétmérkőzésen vezetett utánpótlás-válogatottat, mérlege 10 győzelem, 4 döntetlen, 1 vereség. Csapataival több nemzetközi viadalt is megnyert, köztük a hazai rendezésű Telki-kupát.” Az elmúlt években a Diósgyőr pályaedzője volt (2016), majd a kispesti klub kötelékébe került, az akadémián, majd az első csapat pályaedzőjeként is dolgozott, sőt vezetőedzőként is tevékenykedett, 2020-ban a klub történetének mindössze második kupagyőztes edzője lett, aki előtte játékosként is elnyerte a trófeát. 2023 őszén Zalaegerszegre szerződött, Márton Gábor munkáját segítette a stáb menesztéséig, 2025 áprilisáig. .