Apám tót volt, anyám sváb, de én magyar vagyok”
Az alacsony termetű, de a pályán óriássá váló fedezet Temesváron nőtt fel, ottani klubokban játszott, mígnem Erdély visszatérése után, 1942. február 10-én a Nagyváradi AC-ba került. A zöld-fehérektől került be a magyar válogatottba, majd nyert magyar bajnoki címet 1944 tavaszán. 1944 végét Budapesten töltötte, majd a harcok elülte után előbb Kolozsvárra igazolt, aztán másfél évtizedet játszott – egy rövid, a bukaresti katonacsapatnál tett kirándulástól eltekintve – az aradi klubban. ötszörös román bajnok (1946–1947, 1947–1948, 1950, 1952, 1953), kétszeres kupagyőztes (1948, 1952) lett. A román válogatottban 32 mérkőzésen 11 gólt szerzett. Részt vet az 1952-es olimpián. Eredeti családneve a Pecsovszky volt – „Apám tót volt, anyám sváb, de én magyar vagyok”, állította magáról –, a magyar labdarúgásban többnyire Perényi néven szerepelt. Edzői pályafutását főleg Aradon töltötte, de dolgozott a Metalul Cugirnál (1963–1965) és a Minerul Petru Groza nevű alakulatnál (1965) is.